Az ausztrál Kathleen Folbigg 21 évesen hozta világra első gyermekét, és mint a legtöbb fiatal anya, naplót vezetett arról, mikor, etette, fürdette a kisfiát, és mikor fektette le őt aludni. A feljegyzések azonban 19 nap után hirtelen abbamaradtak, amikor a baba váratlanul meghalt.
A következő években, egészen 1999-ig, Kathleen Folbigg még három kisbabát veszített el, és nem elég, hogy úgy érezte, anyaként kudarcot vallott, végül az igazságszolgáltatás is bűnösnek találta a csecsemők halálában, és börtönbe került. A babanaplókat, amiben az érzéseiről is őszintén vallott, 2003-ban bizonyítékként használták fel ellene a tárgyalásokon, ahol azzal vádolták, hogy megfojtotta a gyerekeit. Az ügyészek azt állították, négy gyerek elvesztése egy családban olyan ritka, hogy emberi beavatkozás nélkül szinte lehetetlen – számolt be róla a CNN.
Kathleen Folbigget végül bűnösnek találták, és 20 évet töltött börtönben, mielőtt idén végre szabadon engedték.
A genetikai vizsgálat eredménye visszaadta a nő szabadságát
Kathleen Folbigget azután engedték szabadon, hogy a tudósok felfedeztek egy korábban ismeretlen génmutációt a nő két kislánya esetében, ami végzetes lehetett. Ez a felfedezés ésszerű kétséget ébresztett a nő elítélésével kapcsolatban, és ennek eredményeképpen Új-Dél-Wales állam főügyésze, Michael Daley elrendelte Folbigg azonnali szabadlábra helyezését, és feltétel nélküli kegyelmet kapott.
„A mai nap a tudomány győzelme, és ami még fontosabb, az igazságé” – mondta Kathleen Folbigg a szabadulása után egy videóban, amelyet Új-Dél-Wales északi részén, egy vidéki birtokon forgattak, ahol most egy barátjánál tartózkodik, mielőtt újra a fellebbviteli bíróság elé vinné az ügyét, hogy az ítéletét hatályon kívül helyezzék.
A 2003-as per kritikusai szerint az ügyész kiforgatta Kathleen szavait, és az anyaságról alkotott tévhitekre támaszkodott, hogy meggyőzze az esküdtszéket arról, hogy a nő alapvetően alkalmatlan volt erre a szerepre, és összetört a nyomás alatt.
Kathleen Folbigg első gyermeke, Caleb 1989-ben halt meg, őt követte Patrick, aki 1991-ben, 8 hónapos korában halt meg, miután előzőleg görcsrohamok következtében megvakult. Sarah 1993-ban, 10 hónapos korában halt meg, Laura pedig 1999-ben, 18 hónapos korában.
Az első három halálesetet kezdetben a hirtelen csecsemőhalál szindrómának (más néven bölcsőhalál) tulajdonították, ez a baba nagyjából egyéves koráig előforduló váratlan, előzmények nélküli elhalálozását jelenti, amelynél utólagos vizsgálatok se tudják felderíteni a pontos okot.
Laura halála volt az első, ami gyanút keltett, és a rendőrség ekkor kezdett nyomozni az ügyben. Kathleen Folbigg akkori férje, Craig kezdetben a nő pártjára állt, de később meggyőződése lett, hogy a felesége ölte meg a gyerekeiket, és ellene tanúskodott a hét hetes tárgyalás során, amelynek végén az anyát bűnösnek találták.
A Meadow törvény
Az ítélet az úgynevezett Meadow törvényre támaszkodott, a Roy Meadow brit gyermekorvos által terjesztett hamis elvre, miszerint egy családban egy hirtelen csecsemőhalál tragédia, kettő gyanús, három pedig már gyilkosság. Ezt több hasonló esetben is alkalmazták ugyan az Egyesült Királyságban és Kanadában is, de az ausztrál édesanya volt az egyetlen, akit később nem mentettek fel egyértelmű bizonyítékok hiányában, ahogy azt Emma Cunliffe, a Brit Kolumbiai Egyetem professzora megállapította, aki 2004-ben kezdte tanulmányozni a gyilkossággal vádolt anyák pereit a doktori értekezéséhez, és Folbigg ügyének egyik legnagyobb szószólója volt.
Az igazság a nő naplóiban
Ahogy a Kathleen Folbigg kiszabadítását célzó kampány egyre nagyobb lendületet vett, szakértők elkezdték elemezni a naplóit, és egy egészen más kép kezdett kialakulni a bíróságon gyermekgyilkosként bemutatott nőről.
Az egyik szakértő, Sharmila Betts klinikai pszichológus, aki több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, 2014-ben elemezni kezdte az édesanya naplóját. „Meggyőző orvosi bizonyítékok hiányában (az ügyész) rejtélyes és szubjektív naplóbejegyzéseket – Folbigg tagadta, hogy ezek beismerő vallomások lennének – mutatott be a bűnösség bizonyítékaként, ezzel elkerülve az emberölés meggyőzőbb orvosi bizonyítékának szükségességét” – írta.
A naplókból ugyanis az derült ki, hogy az édesanya önmagát hibáztatja gyerekei halála miatt, de Betts szerint ez természetes reakció hasonló helyzetben. „Ha elveszítesz egy gyereket, hatalmába kerít a gyász. Elveszíted a másodikat, elveszíted a harmadikat, elveszíted a negyediket. Tehát felhalmozódik a gyász. De ott van az a kérdés is, hogy mi lehet a baj velem? Saját magát hibáztatja. Azt hiszi, hogy ő tett valamit, mert senki nem magyarázta el neki, mi történt azokkal a gyerekekkel” – magyarázta a szakértő.
„Ausztrália jogrendszere cserbenhagyta Kathleen Folbigget” – tette hozzá Cunliffe. „Nem volt szükségünk a genetikára ahhoz, hogy tudjuk, ez az ítélet megbízhatatlan.”
A tudományos magyarázat
2019-ben a világ néhány vezető genetikai szakértője úgy gondolta, hogy megtalálta a választ. Az új vizsgálat szerint ugyanis az 1989 és 1999 között meghalt gyerekek közül kettő szívleállást okozó, CALM2-G114R nevű genetikai rendellenesség miatt halt meg, a harmadik pedig egy neurogén eredetű rendellenesség következtében vesztette életét. A szakértők később a negyedik baba esetében is felfedeztek egy genetikai rendellenességet.
A CALM gén a kalmodulin nevű fehérjét szabályozza, amely fontos szerepet játszik a nátrium-, kálium- és kalciumszint szabályozásában az egészséges szívműködés érdekében. A genetikai rendellenesség szívritmuszavart okozhat. Ezt a génmutációt a nő két kislányánál állapították meg. A kisfiúknál pedig olyan génmutációt találtak, ami epilepsziás rohamokat idézhet elő.
Bár a genetikai vizsgálat eredményei elvileg bebizonyították Kathleen Folbigg ártatlanságát, a nő szabadon bocsátásáig még hosszú út vezetett.
Kathleen Folbigg 20 év után szabadult a börtönből
2020 márciusában több tudós– köztük két Nobel-díjas – levelet intézett az ausztrál hatóságokhoz, melyben Kathleen szabadon bocsátását kérték. Tom Bathurst nyugalmazott bíró végül elfogadta a tudományos adatokat, és Kathleen Folbigg 20 év után idén júniusban végre kegyelmet kapott.
A világ nagyon megváltozott, amióta Kathleen börtönbe került. A nő perében abban az évben született ítélet, amikor George W. Bush volt amerikai elnök győzelmet aratott Irakban, és megjelent a MySpace közösségi hálózat. Az első iPhone pedig csak 4 évvel később jelent meg globálisan.
Szabadulása után Folbigget szinte kábulatba ejtette az óriási technológiai fejlődés, ahogy azt barátnője, Tracy Chapman is mondta, aki végig kitartott mellette, és most is rengeteget segít neki, hogy talpra tudjon állni. „Csak azt akarja, hogy élhesse azt az életet, amelyből az elmúlt 20 évben kimaradt” – mondta Chapman. Folbigg pedig így nyilatkozott a sajtónak: „Az elmúlt 20 évben, amióta börtönben voltam, mindig a gyermekeimre gondoltam és gondolok, gyászolom a gyermekeimet, hiányoznak és rettenetesen szeretem őket.”
Ha életben maradt volna, elsőszülött gyereke, Caleb ma 34 éves lenne, az utolsóként született Laura pedig 25. Talán most, 56 évesen Kathleen már valószínűleg nagymama lenne.
Még a tudományos bizonyítékok közzététele után is több mint egy évbe telt, mire a kormány új vizsgálatot indított a nő ügyében, és még egy évbe, mire Kathleen Folbigg kegyelmet kapott. Most az ügyvédek azért küzdenek, hogy más, tévesen elítélt személyeknek is esélyük legyen bebizonyítani az ártatlanságukat és visszanyerni a szabadságukat.
A Kathleen Folbigg szabadon bocsátásához vezető genetikai vizsgálatok fejlődése ugyanakkor más családoknak is reményt ad arra, hogy a tudomány megmagyarázza, miért haltak meg a gyerekeik.
