Nagyjából a XI. század második felére datálják a keletkezését annak a viccgyűjteménynek, amelyet Bagdadban, egy muzulmán iskolában fedeztek fel. Speciálisan szószólóknak, szórakoztató személyeknek íródott, akik a lakomákat és dorbézolásokat szándékozták feldobni egy-egy pofás poénnal.
A kutatások arra is fényt derítettek, hogy a könyv eredetijét (mivel ez csupán egy későbbi másolat) Mohammed próféta mestere, al-Khatib al-Baghdadi írta, avagy írhatta. A könyv a következő sorral indít: “Minden komoly embernek szüksége van arra, hogy szünetet tartson”.
E könyv nem csak többezer éves poénokat és beszólásokat tartalmaz, de részeges történeteket, káromkodásokat, vicceket és tanítómeséket annál inkább. Igencsak fontos mindez azért, mert az 1000 évvel ezelőtti, militárisnak, elnyomónak és rendkívül szigorúnak elkönyvelt iszlám berendezkedés, ahogy azt a tudósok mai napig tanítják, jelentős figyelmet fordított a társadalmi tréfákra, gúnyolásokra, és ilyen leletek tükrében meglehet, hogy egy teljesen félreismert társadalomnak bélyegeztük mindeddig.
Fordítás a könyvből:
Egyszer egy férfi berohant egy másik férfi mulatságára (értsd: parti)
– Ki vagy te? – kérdezte
– Én vagyok az, aki megmentett a meghívó küldésének gyötrelmétől! – válaszolta a másik
Egyszer egy férfi meghívás nélkül érkezett egy ebédre. A többiek azt mondták neki:
– Téged senki se hívott!
– Ha nem hívott volna senki, akkor nem lennék itt, és erősen magányosak lennétek.
A könyv fordítása még folyamatban van, de egész biztosan szaftos olvasmányt nyújt majd idővel.
