Te uralod az információt vagy az információ ural téged?
Tagadhatatlanul, az utóbbi évtizedek a korlátlanul hozzáférhető és fénysebességgel áramló információk korszaka. Az emberi elmét olyan gazdag ingerelárasztás éri, hogy egyáltalán nem vagyunk képesek az újabb és újabb információk sokaságát megfelelő módon integrálni.
Az elmúlt hónapokban, a koronavírus megjelenése óta robbant a közösségi oldalakon (is) egy információs atombomba. Soha nem volt ennyi ember egyszerre online „jelen”. Soha nem keringett ekkora intenzitással ennyi információ egy adott témában egyszerre az online térben és párhuzamosan az emberi tudatban is.
Mentális egészségben, stresszkezelésben jártas orvosként, szakemberként megkockáztatom kijelenteni, hogy az elmúlt idők népszerű stresszkezelési technikájából a mindfullnessből legtöbb ember számára (tisztelet a kivétel) most csak a „mindfull” maradt.
„Mindfull” azaz egy csordultig tele elme. Tele olyan információkkal, amelyek eredete és hitele a legtöbb esetben ismeretlen, tele olyan információkkal, amelyek érzelmi súlya kikerülhetetlen, tele öngerjesztő, féktelenül szaporodó, szuggesztív információkkal, tele részigazságokat tükröző információfoszlányokkal, tele… csordultig tele.
A vírus megjelenésével együtt robbant a külső információs bomba, ami ellen már nem tehetünk. De az ellen igen, hogy a felénk áramló információkkal mit kezdünk. Fel kell ismernünk, hogy lehetetlen elbújni az információ elől! Akármit teszel kopogtatni fog az elméd ajtaján. Viszont a döntés és a felelősség, hogy be engeded vagy sem, az már a tied.
Napok óta tudatosan figyelem a közösségi médiát, nem (csak) az ott áramló információt magát, hanem azt, hogy mi emberek hogyan reagálunk rá. Valóságos kényszert látok abban, hogy azonnal informálva legyünk, nehogy lemaradjunk valamiről, illetve abban is, hogy az információt megosszuk. A baj viszont ott kezdődik, ha ezt nem tesszük, akkor megjelenik a szorongás, anticipatórikus félelem, kirekesztettség érzés, amit én csak úgy hívok, hogy: „információ magány”.
Ezeket enyhítendő a legtöbb ember szűretlenül és pillanatok alatt nyeli be az összes kéretlen információt, mint kacsa a nokedlit. Mire észbe kapna, már a következő infót böngészi az üzenőfalán. Talán a rutin, talán a tudatlanság az, ami nem engedi, hogy érdemben időt töltősünk az információval. Így esélyt sem kapunk arra, hogy mi uraljuk az információt, hanem az információ kezd uralni minket! Szépen módszeresen rakódik le a tudatalatti kuktájába. Aprólékosan csatlakoznak hozzá érzések, hasonló információk, rég elfeledett emlékek, hozzá kísértetiesen hasonló meggyőződések és hitrendszerek.
Meddig tölthető a tudatalatti kukta? Mikor robban be a belső információs atombomba? Pengeélen táncol az online térben a pánikroham és a generalizált szorongás.
Mit tehetünk ellene?
A legtöbb ember erős késztetést érez arra, hogy az információ terhei alól a tudatát felszabadítsa. Erről árulkodik a hetek óta tartó tömeges közléskényszer. Már nem is az a fontos hogy mit mondunk, hogyan mondjuk, csak hogy jelen lehessünk, hogy az információt biztosra megkapjuk és továbbadjuk. Ugyanakkor születnek szép írások, igényes tartalmak, hiteles és eredeti gondolatok. Az ezek mögött lévő emberek az írás által nemcsak ventilálnak (lélektani szempontból) hanem másokat is segítenek érzéseik, tapasztalataik, gondolataik megosztásával.
Időszerű a kérdés, hogy mi a belső iránytűnk, mi segít eligazodni ebben az információáradatban?
Mi irányít a félelmem? A statisztika, a józan eszem, vagy a lelkem? Melyik információnak adok teret a tudatomban?
Egy egyszerű gyakorlatot ajánlok: Amikor eljut hozzád egy információ akkor egy pár pillanatig hunyd le a szemed, és vegyél pár mély tudatos lélegzetet. Figyeld meg hogy mi az, ami benned zajlik:
Hová fészkelődik be a testedben? Milyen érzéseket vált ki? Erősít vagy gyengít az információ? Szükséges vagy szükségtelen? Épít vagy rombol? Miből táplálkozik, és mit táplál? Közben csak lélegezz és figyelj befele.
Ha sikerül elég kitartóan és figyelemmel gyakorolnod, akkor egyszer csak ráérzel ebben a befele figyelésben arra az Ön-részre, amit a jobbik eszednek, a bölcsebb énednek, az intuíciódnak, belső iránytűdnek vagy belső szellemi vezetőnek hívnak. Arra az erőforrásra, ami segít eligazodni ebben az információs dzsungelben. Ha bízol benne, olyan utakra terel, ahol ismét biztonságban érezheted magad, csökken a szorongásod, lecsitul az információ éhséged és a közléskényszered, és valahol legbelül minden újra megtalálja a helyét.
Ezt azonban nem lehet meglépni, csak a belső csendben és a befele irányuló tudatos jelenléttel.
Ahogy ismét kezdesz jelen lenni (nem az online térben) önmagaddal, és az adott helyzettel, úgy csökken majd pillanatról-pillanatra, napról- napra a belső feszültség, a teljesítménykényszer, az információéhség, lecsitulnak a heves érzelmi reakciók, és mindaz, amitől eddig függővé tetted belső egyensúlyodat és végső soron boldogságodat.
Csak annyit vigyél magaddal ezekből az információkból amennyit hited szerint szükségesnek és értékesnek tartasz. Használd, testi-lelki egészséged javára. Én igyekszem maradni karnyújtásnyira és információ közelben, de a lehető legtöbbet itthon, a belső csendben!
Most dönthetsz így te is, szükségesebb, mint valaha.
A bejegyzés a Lélekhabcsók szerzőjének tollából, annak engedélyével került fel a Filantropikum.com-ra.
