Amikor bal lábal kelünk fel, úgy érezzük, mintha a mi fejünk fölé költözött volna egy fekete felhő. Ilyenkor rendszerint magunkra borítjuk a kávét, lekéssük a buszt, órákon át állunk sorba. Nem csoda, ha a baljós gondolatok úgy ránk telepednek, mint tyúkanyó a tojásaira. De ne hagyd magad elkedvetleníteni, kergesd el a borús időt.
Fotó: morguefile.com
Szakemberek szerint ugyanannyi energiafelhasználással jár a negatív gondolatokkal töltött percek, mintha pozitívan gondolkodnánk. Annyi különbséggel, hogy amíg az előbbi mérgezi az életünket, és az amúgy szürke hétköznapokat, még silányabbá teszi, az utóbbi felvillanyoz, gyors problémamegoldásra sarkal, sőt még a betegségekből is segít gyorsabban kilábalni.
Gondolkodj pozitívan! – hangoztatják gyakran, de lehet feltevődik benned a kérdés: hogy a bánatban legyek optimista, egy olyan napon, amikor – a tipikus amerikai filmek forgatókönyvéhez hasonlóan – elvesztem az állásom, és a párom is elhagy? Egyszerű, csak egy pillanatra ne gondolj az életedben levő rossz dolgokra, nézd távlatokból az életed, mintha idegenként messziről tekintenél rá (arra gondolj, hogy a pár évvel ezelőtt még annyira sajgó szakításból adódó fájdalomnak ma már hűlt helyét sem leled). Koncentrálj arra, amid van és ne arra, amit elveszítettél, vagy ami nem lehet a tied. Az emberek boldogtalanságának legfőbb forrása az elégedetlenség önmagával és a világgal szemben. Ne akarj túl sokat. Úgy élj, hogy közben vedd észre, tud értékelni a tavasz első hóvirágát, a reggeli harmatos levegőbe csicsergő madarak hangját. Érezd a világot magad körül, gondolj arra, hogy egészséges vagy és nem érdemes bajlódni a világ apró bajaival.
Kutatások azt mutatják, hogy a rákban szenvedő betegek nagy részénél súlyos lelki okok is hozzájárultak a betegség kialakulásához. Az érzések, gondolatok befolyásolják a szervezet biokémiai folyamatait.
Ezért is szokták mondani, nem a világot kell megváltoztatni, hanem a hozzá való viszonyulásodat. Útravalóként Marcus Aurelius Rossz érzések ellenszere című idézete segítsen a pozitív gondolkodásmódhoz vezető úton:
“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.”
