Napi LikeThomas Merton – „Csupán egyetlen igazi feladat áll előttem: föl kell fedeznem...

Thomas Merton – „Csupán egyetlen igazi feladat áll előttem: föl kell fedeznem önmagamat, miközben fölfedezem Istent”

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon és a Google Hírek-en!

Thomas Merton amerikai trappista szerzetes, spirituális író, költő. Franciaországban született 1915. január 31.-án, művész szülők gyermekeként. Apja akaratának megfelelően anglikánnak keresztelték. Az első világháború elől a család Amerikába menekült, itt végezte középiskolai tanulmányait.

Thomas MertonA 20. századi katolikus irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. A Kentucky állambeli Getszemáni Miasszonyunk Apátságban élt, itt a spirituális teológia tanárává nevezték ki. Több mint 60 könyvet írt. Ezzel a katolikus irodalom legtermékenyebb szerzőjeként tartják számon. A vallások közötti párbeszéd előmozdítása során kapcsolata volt a Dalai lámával, és D. T. Suzuki japán buddhista filozófussal is. 1968-ban hunyt el egy baleset következtében, Bangkokban.

Először általános iskolás koromban hallottam róla, amikor is az egyik tanáromtól egy könyvjelzőt kaptam, amin Thomas Merton egyik vers-imádsága szerepelt. Így kezdődött a vers: „Uram! Vedd életemet a Kezedbe, és tedd vele azt, ami Neked tetszik. Ezentúl nem utasítom el magamtól sem az örömöket, sem a nehézségeket, amiket beleszőttél életembe. Elég, ha azt tudom, hogy minden dicsőségedre szolgál. Minden terved jó, mert minden szeretet. Csak önmagamtól szabadíts meg (…)”. Nem értettem a verset, de tetszett a könyvjelző. Aztán ballagási ajándékként kaptam egy kedves barátomtól egy verses kötetet az ő verseivel, de akkor még azok is távol álltak tőlem, félretettem a könyvet. Aztán egy pár évvel később a nyári szünidő alatt munkát vállaltam egy könyvtárban, ahol többek között Thomas Merton A csend szava című könyve került a kezembe. Elolvastam, nagyon tetszett és akkor már kezdtem megérteni a mondanivalóját, lelkiségét. Újra elővettem a könyvjelzőt (amit még most is szeretettel használok és nehezen válok meg tőle) és a verses kötetet és teljesen más szemmel olvastam írásait.
Thomas Merton szavaiból olvashatsz most te is:

„Ha bízom Isten kegyelmében, bíznom kell tőle kapott természetes erőimben is, nem azért, mert az enyém, hanem, mert Tőle kaptam.”

„Létünket nem mérhetjük élményeink hevességével. A lélek felkavarodása gyöngeségünk jele. Ha az érzéki örömök párducként ugranak elő mélyeinkből, akkor nincs mivel büszkélkednünk: lelkünk élete forog veszélyben. Ha erősek vagyunk, akkor fölébe tudunk emelkedni életünk eseményeinek. Az önmagára rátalált ember lelke olyan, mint a mély tenger: sok hal elfér benne, de sohasem jönnek ki a vízből, és egyikük sem elég hatalmas ahhoz, hogy megzavarja a nyugodt felszínt. Léte sokkal nagyobb, mint az, amit érez vagy csinál.”

„Hogy mennyire tudunk őszinték lenni magunkkal, Istennel és a legtöbb emberrel, valóban attól függ, mennyire tudunk őszintén szeretni. Szeretetünk őszintesége pedig nagy mértékben azon fordul, elhisszük-e, hogy szeretnek bennünket.”

„Mit jelent téged megismerni, én Istenem? Honnan tudhatom meg, ki vagy Te, ha nem kezdek olyanná válni, amilyen Te vagy? Honnan tudhatjuk meg, hogy jó vagy, amíg nem hagyjuk, hogy jóvá tégy bennünket?”

„Ha nem tudom megkülönböztetni magam a többi ember tömegétől, akkor sohasem leszek képes úgy szeretni és tisztelni a többi embert, ahogy kellene. Ha nem válok el tőlük elég határozottan ahhoz, hogy tudjam, mi az enyém és mi az övék, akkor sohasem fogom fölfedezni, mit kell adnom nekik, és számukra sem fogom lehetővé tenni, hogy azt adják nekem, amit kellene.”

„Kell legyen a napnak olyan része, amikor a tervező ember megfeledkezik a terveiről, és úgy tesz, mintha egyáltalán nem volnának tervei. Kell legyen a napnak olyan része is, amikor a beszédre vállalkozó ember néma csöndben marad. Értelme nem formál újabb mondatokat, s csak azt kérdezi magától: mit is jelentett mindaz, amit eddig mondott? Kell legyen olyan idő, amikor az imádság embere úgy kezd imádkozni, mintha életében először tenné, amikor az elhatározások embere félreteszi a döntéseit, mintha mind kudarcba fulladt volna, s másféle bölcsességet tanul: hogy megkülönböztesse a napot a holdtól, a csillagokat a sötéttől, az éjszakai eget a hegyek vonulatától. A csendben megtanuljuk a dolgok közti különbséget.”

„Ha megengeded, hogy az emberek dicsérjenek, nem fogok megzavarodni, ha hagyod, hogy sértegessenek, még kevésbé jövök zavarba, inkább örülni fogok. Ha munkát küldesz, örömmel fogadom és nyugalmat okoz nekem, mert Te akarod. És ha nyugalmat küldesz, akkor megnyugszom Tebenned. Csak önmagamtól ments meg engem. Szabadíts meg attól a bennem lappangó mérgező vágytól, hogy mindent megváltoztassak, hogy értelmetlenül cselekedjem, hogy öncélúan nyüzsögjek, hogy összekeverjek mindent, amit Te elrendeztél. Engedd, hogy megnyugodjam a Te akaratodban és elcsendesedjek.”

„Ha ezt az életet hordom magamban, mit számít az esetleges fájdalom és gyönyör, remény és félelem, öröm és bánat? Nem ezek töltik ki az életem, nem is igen van közük hozzá. Miért félnék bármitől, ami nem rabolhatja el tőlem Istent, és miért vágyódnék bármire, ami nem adhatja meg nekem Őt? A külső dolgok jönnek-mennek, de mit érint ez engem? Miért izgatna az öröm vagy aggasztana a bánat, miért tetszenék a gyönyör vagy zavarna meg a fájdalom, miért vonzana az élet vagy riasztana a halál, ha egyedül abban az életben élek, amelyet Isten ajándékozott nekem!”

„Ellentmondások mindig akadnak az ember lelkében. De csak akkor válnak állandó és megoldhatatlan problémává, ha elemzésüket fontosabbnak tartjuk a csöndnél. Nem arra vagyunk hivatva, hogy feloldjunk minden ellentétet, hanem, hogy megtanuljunk élni velük és fölébük emelkedni és olyan külső, tárgyilagos értékek fényében szemlélni őket, amelyek megmutatják, hogy valójában milyen semmiségek.”

„Az ember onnan tudja meg, hogy megtalálta a hivatását, hogy nem gondolkodik többé arról, hogyan éljen, hanem elkezd élni.”

Birtalan Katalin

Legfrissebb

Hirdetés

Aktuális kedvencek

Ez is tetszeni fog

Kapcsolódó cikkek