Le tudja-e kötni a néző figyelmét egy dialóg nélküli, fekete-fehér film közel két órán át? Michel Hazanavicius francia rendezőnek sikerült a varázslat, a mozi hőskorának legszebb pillanatait felidéző filmjével, a The Artist – A némafilmessel, amely csütörtökön kerül a hazai mozikba.

Aligha kaphat jobb reklámot egy film, mint amivel a The Artist – A némafilmes című francia alkotás büszkélkedhet: október 16-i belgiumi bemutatója óta a sajtó csak a díjaitól hangos. Február elején a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) szinte valamennyi elismerését elhozta, megkapta a többi között a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb operatőr, a legjobb eredeti forgatókönyv díját, sőt a George Valentin-t alakító francia filmszínészt, Jean Dujardint a Golden Globe-díjátadó és a cannes-i filmfesztivál után ismét a legjobb férfi alakításnak járó elismeréssel tüntették ki. Ludovic Bource zeneszerző pedig megkapta a BAFTA, a Golden Globe és az Európai Filmakadémia díját is az 1920-as, 1930-as évekbe repítő, swinges lüktetésű filmzenéiért.

Michel Hazanavicius, aki korábban főleg tévésorozatokban, reklámfilmekben, kalandfilmekben és vígjátékokban próbálta ki magát, a főszereplővel nem sokat kockáztatott, Jean Dujardin játszotta korábban kétszer is a franciák James Bondját a Hazanavicius által rendezett OSS 117: Képtelen kémregényben (2006) és az OSS 117: Riói hajszában (2009). A statisztából filmcsillaggá váló színésznőt, Peppy Millert pedig Hazanavicius felesége, Bérénice Bejo alakítja.

A történet az 1920-as évek végén játszódik, amikor a némafilmeket elkezdik kiszorítani a hangosfilmek. A régi mozik sztárja, George Valentin nem hajlandó alkalmazkodni a változó világhoz – hiába figyelmezteti erre a stúdió tulajdonosa (John Goodman)- ezért hamarosan mindene odalesz, szép háza, értékes bútorai, de még a felesége is. Ahogy az ő karrierje hanyatlik, úgy ível felfelé a csillaga a csinos Peppy Millernek. Így a nézők azon izgulhatnak, megmenti-e a fiatal színésznő a férfit a teljes összeomlástól.

Hazanavicius a súlytalan történet helyett a képi világra, a filmes utalásokra, a humorra helyezte a hangsúlyt, mintegy bebizonyítva, hogy bizonyos filmes technikákon nem fog az idő. A fekete-fehér film lenyűgöző atmoszféráját Guillaume Schiffman operatőr teremtette meg. Igaz, a látványhoz hozzájárulnak a kiváló stílusérzékkel kiválogatott ruhák, autók, a korabeli gazdagság attribútumai.

A mézédes szerelmi történet a díjakhoz méltón teljesít a kasszáknál is: a 15 millió dollárból forgatott alkotás az Egyesült Államokban február 12-ig mintegy 24 millió dollár bevételt hozott.

Forrás: MTI

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.