A szülői üzenetek, olyan behatások, melyek mintegy beépülnek a gyerek tudatalattijában. Ezeket gyermekkorunkban kapjuk, és hagyjuk, hogy befolyásolják egész életünket, annak ellenére, hogy némelyik nagyon veszélyes is lehet ránk nézve. Ilyen veszélyes szülői üzenet lehet az alábbi: „Ha nem születtél volna meg, gyönyörű karrier várt volna rám!”
Ezen szavak elhangzása után a gyerek egyetlen gondolata az: „Jobb lett volna meg sem születnem!”, és ez legtöbbször az önhibáztatás érzelmének a kialakulásához vezet. Felnőtt korban ez aztán meggátolja az egyént abban, hogy kiteljesedhessen, hogy hasznosnak érezhesse magát, hogy karriert építsen önmaga számára és boldog családi életet élhessen. Az ilyen emberek általában aztán nagymértékben befolyásolhatóakká és kihasználhatóakká válnak.
Nézzük, milyen hibákat is követhetnek el a szülők, gyerekeik irányában?
Kényszerítik, hogy feladják saját személyazonosságukat!
Vagyis az ilyen szülő arra kényszeríti gyermekét, hogy valaki egészen más legyen. Klasszikus eset: a szülők egy fiút szeretnének, de lányuk születik. Ezt folyamatosan a tudtára adják azzal, hogy meghatározzák számára, kivel barátkozzon, hogyan öltözködjön, milyen hobbit válasszon, és mit olvasson. Ennek eredményeképpen a gyermek megérti, hogy neki valaki másnak kell lennie, mert ha önmagát adja, az bajt jelent számára.
Kudarcra ítélik azzal, hogy: „Úgy sem tudsz semmit megvalósítani!”
„Nézd milyen ügyes a szomszéd fia! Te pedig egy örök vesztes vagy!”
Az ehhez hasonló üzenetek megingatják a gyerek saját erejében vetett hitét és idővel ez az új dolgoktól való félelemmé alakul. Ennek köszönhetően a gyerek önbecsülése egyre csökken, és nem lesz képes önálló döntéshozatalra. Felnőtt korára ez a személy ambícióktól mentes és közömbös lesz saját karrierje iránt.
Passzivitásra való szoktatás!
Nagyon veszélyes a szülő részéről, ha mindig magyarázattal szolgál gyereke kudarcaira, passzivitására. Helytelen, ha a gyerek ezt hallja: „A másik gyerek azért tudott nyerni és te nem, mert ő fizetett azért, hogy nyerhessen!” Így a gyermek azzal a meggyőződéssel válik felnőtté, hogy ő valami csoda folytán tudhat győzni, anélkül, hogy szükség lenne hozzá tanulásra vagy munkára. Felnőtt korban ez az ember a klasszikus vesztes lesz, aki nem bízik saját erejében, aki folyton irigy másokra, és aki úgy gondolja, hogy szakmai téren csak úgy lehet sikeres, ha magas beosztású rokonok segítik ebben.
Akkor mi is a fontos egy gyerek nevelése terén?
A legfontosabb talán mindenik közül, a kölcsönös bizalom és türelem, szülő és gyerek között. A szülő feladata, hogy terelgesse gyerekét a helyes irányba. Mert a gyerekkor olyan akár egy szivacs: ez idő alatt a gyerek mindent magába szív, így alakítva saját személyiségét. A szülő felelőssége, pedig az, hogy milyen ingereket és példákat biztosít ez idő alatt gyereke számára.
