Az utóbbi három évtizedben Benito Hernandez és felesége egy szikla alá vájt fészekben élt, Mexikóban, a Coahuila sivatagban, 80 km-re az amerikai határtól.
Hernandez 8 éves korában tett először látogatás ahhoz a 40 méter átmérőjű sziklához, amely később már a családi fészket jelenti számára. Abban a pillanatban, hogy meglátta a sziklát, gyerekként egy óriásit álmodott – és azóta sem adta fel álmát. Ma, 55 évvel később, felesége és családja is itt él.
Érdekesség, hogy a ház alapanyagait kizárólag a természetből kölcsönözték, így az ablakok fából és a berendezések is fából készültek. A fűtést a Nap szolgáltatja – szabályozni viszont nem lehet, nyilván, így néha igencsak elviselhetetlen a hőség a kőkorszaki lakosztályban. A főzéshez fával fűtenek, az ivóvizet pedig talajmenti forrásból merik.
Télen egy cseppet nehezebb az életük, mivel ilyenkor a sivatagokban is borzalmas fagy uralkodik éjszaka. Növénytermesztésre a tél itt sem alkalmas, így a sziklákon növő mohákat, kisebb növényeket szüretelik le, és készítenek belőle sivatagi főzeteket.
„Állatokból szerencsére sosincs hiány. Vannak itt óriási madarak, prérikutyák, kígyók, kis rágcsálók. Húst szinte bármikor beszerezhetünk, de munka itt, a sivatag kellős közepén, egyáltalán nincs. Abból élünk, amit be tudunk szerezni, és szeretjük ezt az életformát”, mondta a családfő.
Benito és családja egyáltalán nem készül elköltözni, sőt, 7 (hét!) gyermeknek is életet adtak, és szánt szándékuk, hogy a Flintstone lakosztályban neveljék fel őket.
