Egy bölcs öregember lassan és nyugodtan sétált egy poros úton. Saját ritmusában haladt, néha megállt, hogy megcsodálja a madarakat az égen, vagy az útszélen növekvő virágokat.

Aztán megpillantott egy férfit, aki vele szemben jött az úton, vállán nehéz terhet cipelt. Egyetlen pillantás is elég volt, hogy megértse, milyen nehéz az ember terhe.

– Miért választotta ezt a nehéz és fájdalmas utat? – kérdezte az öreg a férfitól.

– Nem szenvedek hiába! Azért viselem el mindezt, hogy a gyerekeimnek és unokáimnak esélyük legyen a jólétre és a boldogságra – válaszolta a fáradt férfi. – A családomban minden generáció ugyanezt tette: a dédapám megtette a nagyapámért, a nagyapám az apámért, az apám értem hozta meg ezt az áldozatot, én pedig hajlandó vagyok megtenni ugyanezt a gyerekeim kedvéért.

– Mondd meg nekem, volt valaha valaki a családodban, aki boldog lett volna? – kérdezte a bölcs öreg.

– Eddig még nem, de a gyerekeim biztosan azok lesznek! – felelte lelkesen a férfi.

– Létezik egy bölcs mondás: egy írástudatlan ember senkit nem tud megtanítani olvasni, és egy nyúl soha nem fog sólymot nevelni. – mondta erre a bölcs öreg.

Személyesen meg kell tapasztalnod a boldogságot, csak ezután leszel képes megtanítani a gyerekeidnek, miben is áll annak művészete. Ez pedig igazán értékes ajándék, amit hátrahagyhatsz ezen a világon!

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.