Minden bizonnyal olvasóink közül is sokan vannak, akik előszeretettel fogyasszák a tonhalat, pedig az Európában kapható tonhalkonzervek egy részét valószínűleg rabszolgamunkával állítják elő, ezért is kerülnek viszonylag kevés pénzbe.
» Ha igazán elégedett akarsz lenni az életben, mondj búcsút ennek a 11 viselkedésnek
» A nő talált egy üzenetet a férje zsebében a férfi temetésén, ami megváltoztatta az életét
» A híres orvos figyelmeztet: „Minden ember, akinek rossz gondolatai vannak, fizetni fog. A gyűlölet a lét rákja”
» A nő arra kéri felnőtt lányát, hogy fizesse a lakbér és a számlák felét – a lánya frappáns választ adott
A thaiföldi halászhajókon embercsempészek által összefogdosott emberek dolgoznak, akik közül sokan évekig nem léphetnek szárazföldre. Ráadásul, ha a hajók kapitányai nem elégedettek egyesek munkájával, egyszerűen a tengerbe lökik őket. Ezek alapján könnyű elképzelni, hogy miért ilyen olcsó a világ legnagyobb tonhalkonzerv-gyártó országából származó termék.
Egy, a múlt héten napvilágot látott jelentés szerint a thaiföldi halászhajókon dolgozó munkások 90 százaléka külföldi. Az Environmental Justice Foundation úgy tudja, hogy a menekültek főleg Myanmarból jönnek, ahol az életszínvonal a thaiföldinél is sokkal alacsonyabb, az emberek többsége napi egy dollárból él, és a háztartások háromnegyedében villanyáram sincs. A munkások másik része Kambodzsából és Laoszból érkezik.
Az illegális bevándorlók pár száz dollárt fizetnek a határőröket lekenyerező embercsempészeknek, akik vállalják, hogy átviszik őket a határon, sőt jólfizető munkát is ígérnek. Pedig ekkorra már valójában a tudtuk nélkül eladták őket valamelyik hajóskapitánynak, akik közlik velük, hogy hozzákezdhetnek ledolgozni több ezer dollárra rúgó adósságukat. A munkások közül sokan gyerekkorúak, és teljesen kihasználják a munkaerejüket. Többnyire a szabad ég alatt kénytelen éjszakázni, és amfetaminkoktélokkal injekciózzák őket, hogy napokig bírják alvás nélkül.
Az Index a Time cikkét is idézi, amely szerint Sai Ko Ko, egy 21 éves menekült fiú két évig dolgozott egy halászhajón fizetés nélkül. Amikor megbetegedett, a kapitánya feldühödött és egyszerűen behajította a tengerbe. Az ENSZ-vizsgálatban a hajókon szolgáló burmaiak 59 százaléka mondta azt, hogy legalább egy társa megölésének szemtanúja volt. Sai Ko Konak szerencséje volt, hisz egy másik hajó fölvette a fedélzetére, ahonnan hosszas procedúra után egy indonéziai menekülttáborba került, ami a túlélést jelentette számára.
A thaiföldi hatóságok ugyan hangsúlyozzák, hogy mindent megtesznek a gyermek- és rabszolgamunka visszaszorításáért, de a valóságban semmi nem történik. Valós eredményeket csupán a fogyasztók lennének képesek elérni az által, hogy nem fogyasztanának tonhalkonzervet – zárul a cikk.
