Mióta sikeresen túlléptem a kicsengetésemet követő, munkahelyet kereső meddő próbálkozások időszakán, egy sor értékes tapasztalattal gazdagodtam, amiknek csak manapság fedezem fel az értékét. Itt van mindjárt a címből következő téma, is, azaz a bizalom és együttműködés kérdése.
Bevallom, a jelenlegi munkahelyemet egy kis csalással szereztem (bár ezt nem mindenki tekinti annak). Történt ugyanis, hogy keddre hívtak be interjúra, de én a csütörtöki megbeszélést követően már pénteken beugrottam, sürgős családi programra hivatkozva és voálá, hétfőre már konkrétan dolgozni is hívtak. Utólag hallottam vissza a velem együtt vizsgázóktól, hogy biztosan személyes és rokoni alapú kapcsolat áll a háttérben, természetesen mindez keveredve egy jóadag székely rosszmájúsággal.
Miért szükséges ez az azonnali összeesküvés? Az általános „jóléti” depresszióból fakad, vagy tényleg mindenki úgy gondolja, hogy a személyes kompetenciák még mindig nem érnek túl sokat, és csak háttérmunkával lehet manapság egy posztot elfoglalni? Teljesen tisztességesen azért kaptam a posztom, mert gépíró vagyok, és erre van szükségük, a jelentkezők közül viszont mégcsak gyorsan se tudtak írni, nemhogy román-magyar ékezetekkel.
Nos a bizalmatlanság szerintem két féle lehet: nem elég okos, vagy rosszakaró.
Nyilván azon rövidlátó és beszűkült rosszindulat enyhe áldozata lettem, akit a jól megszokott Kelet-európai társadalmi összetartás folytán ahelyett, hogy támogatnának munkájában, inkább támadják. Csak nagyon kevesen képesek manapság úgy gondolkodni, hogy „ebből majd egy jó kontakt lesz”, és mindezért őt segíteni, támogatni. Ha netalán elesett, akkor jobb ha lent tartjuk, ha pedig haladni készül, legjobb, ha visszarántjuk. Ha hiszünk a statisztikáknak, miszerint 99% az esély arra, hogy két ember nem ugyanazon a téren szándékozik érvényesülni, már ki is rajzolódik bizalmatlanságunk körvonala, és főleg az egymás támogatásának a hiánya.
A különbség
Az irigy hozzáállás egyáltalán nem a nagylelkűség ellentéte. Az irigység rosszakarattal párosulva veszélyesen gyorsan szaporodik, míg a nagylelkűség, a segíteni és támogatni akarás két fontos dolgot is követel: ész és megfontoltság.
Jegyezzük meg, hogy az ilyen hozzáállás elárul egy nagyon fontos dolgot rólunk: megbízhatatlanok vagyunk, és talán azt a kezet is képesek vagyunk megharapni, amely épp etet.
