2012-ben találkoztam először a Fegyencezdéssel, amikor a Filantropikum-on egy cikkben erről írt BéVé. Már akkor felkeltette az érdeklődésem a könyv, be is szereztem, de azzal meg is akadt a dolog. Idén viszont valami fordulópont érkezett az életembe, és úgy döntöttem, hogy belevágok. Immár két hónapja űzöm és egyre lelkesebb vagyok.
Sosem voltam nagy sportember, a testnevelés órát mindig is utáltam, ezért ez a testedzést pont nekem találták ki. Létezik a Facebookon egy csoport, amelynek már több mint 2.000 tagja van. Itt bukkantam Eső Krisztián fotóira és videóira, amelyek mindig nagy ambíciót adnak. Éppen ezért úgy gondoltam készítek vele egy interjút.
A fórumon rengeteg képet osztasz meg az edzéseddel kapcsolatban. Mikor bukkantál a Fegyencedzésre és miért döntöttél úgy, hogy ezt a sportot választod?
Röviden kicsit magamról és a fegyencedzés előtti időszakról: Én kicsi korom óta focizom amatőr szinten, de 2010 őszén különböző okok miatt felhagytam vele, így utána egy mozgásszegény időszak következett. Teltek csak a hónapok, mégnem 2011 nyarán felkértek, kezdjek el újra focizni. Igenám, de 10 kg felesleg lett rajtam időközben…
Ekkor csináltam egy diétát és elkezdtem mellette focizni, így 1 hónap alatt le is ment a 10 kg. Viszont akkor meg túl vékonynak és „izomtalannak” éreztem magam. Így álltam neki keresgélni az interneten, hogy vajon hogyan tudnék edzeni itthon, a focival összeegyeztetve, anélkül, hogy bárhova el kellene mennem, és anélkül, hogy súlyos tízezreket költenék rá.
Így találtam rá 2011 decemberében a Fegyencedzés című könyvre, majd a „street workout”-ra, mint manapság divatos sportra, majd ezek után értettem meg, hogy a mindkettő a saját testsúlyos edzésen, a „calisthenic”-en alapszik.
Sokan azért hagyják abba az edzést, legyen az bármilyen, mert nincs eredményük. Nálad milyen hamar jelentkeztek az eredmények?
Amikor elkezdtem, még nem volt húzódszkodom, így a többi gyakorlat kapott nagyobb hangsúlyt. Fekvőtámasz, híd, kézenállás.
A húzódszkodást meg a lépcsőházban, a lépcsőfordulóban próbálgattam, de nem sok eredménnyel, mert 1 db ment belőle, de csak amolyan 3/4ig tudtam magam felhúzni.
Viszont a fekvőtámasztól nagyon jól fejlődtem, és meglepő módon jól is haladtam vele. Aztán beszereztem egy húzódszkodót itthonra, amolyan ajtófélfa közé szoríthatót, onnantól kezdve meg mégjobban beindult a fejlődés, és mégjobban magával ragadott az egész. 1 hónap után már egészen jól látható eredménye lett a sok edzésnek, 5-6 hónap után meg magam sem hittem néha a szememnek, mikor egy „előtte” képet megnéztem… Ekkor már voltak visszajelzések másoktól is, és kérdezték, mi az amit edzek? Közben a fociból újfent kimaradtak hónapok,és egyre jobban átvette az uralmat ez a fajta edzés.
Ha valaki abszolút kezdő, neki milyen tanácsot tudsz adni?
Tanácsot? Azt mindig nehéz adni, mert mindenki más, mindenkinek más az előélete, fizikai adottságai, étkezési szokásai és így tovább.
De ami mindenkire igaz lehet, az az, hogy a kitartás és türelem mindig meghozza a gyümölcsét.
Mára már én is megértettem, hogy ha mondjuk nem megy valamilyen gyakorlat még, akkor arra még jobb esetben 30 évem van edzeni. Persze a 30 év túlzásnak tűnhet, és rohanó világban élünk, tudom, plusz a fejlődéshez kellenek azért az eredmények, de én azt mondom, akkor sem kell rohanni.
A másik amit megtanultam, hogy soha ne hasonlítsd magadat máshoz, pont azért, mert mindenki más. Lehet nézni mások videóit, képeit, hiszen ezek motiválnak mindenkit, erőt adnak, de mindenki saját magához mérje magát. Mindenki magáért csinálja elsősorban, ne másért!
Még egy fontos dolog, az étkezés. Itt is meg találnia mindenkinek a magához valót. Ez lehet egy étrend (paleo, vega, harcosok étrendje stb..) vagy csak egy kis odafigyelés. Az egészséges táplálkozás egy tág kifejezés, mindenkinek meg kell találni a hozzáillőt.
Mennyi időt fordítottál az edzésre az elején és mennyit most?
Általában véve az elején szinte minden nap edzettem, heti 6-7 napot is pár hétig, aztán néha tartottam 2-3 nap szünetet és újra 5-6 napot egyben, de olyan is volt, hogy 4 napot edzettem csak egy héten. Törekedtem a változatosságra, hogy ne legyen annyira monoton.
Sokszor előfordult az is, hogy heti 6 nap és ezen belül egy nap akár 2-szer is nekiálltam. Értesd úgy, hogy mondjuk felkeltem, munka előtt lenyomtam 3-4-5x 15-20-25 fekvőt (épp annyit, hogy meg ne izzadjak ), majd a lépcsőházban húzódszkódtam kicsit a lépcsőfordulóban és így irány a munka, aztán este még 1-1,5 óra edzés.
Időtartamra is változatosságra törekedtem, volt, hogy 30-40 percet edzettem, volt, hogy 1 órát de előfordult 1,5 sőt 2 órás edzés is.
Szóval az elején nagyon belehúztam, még nyoma sem volt a türelemnek. Persze ez nem azt jelentette, hogy a számomra nehéz, vagy kivitelezhetetlen gyakorlatokat is erőltettem volna, vagy hogy ész nélkül csináltam, csupán ennyire magával ragadott az egész.
Aztán 2012 decemberben, tehát kb. amikor 1 éve edzettem jelezte a testem, hogy pihenésre van szüksége (ekkor újra fociztam is heti 3-szor). Nem ment úgy az edzés, kedvetlen lettem emiatt, így tartottam egy majdnem 2 hetes szünetet, ami után kicsit elosztottam a gyakorlatokat, beosztottam napokra, megfelelő pihenőidőt hagyva.
Tudtam, hogy túledzettem magam, így azzal is tisztában voltam, hogyan ne jussak ide mégegyszer. Persze nem bántam meg, csak mára kicsit okosabban csinálom már.
Gondolom a táplálkozásra is gondot fordítasz. Miből áll az étkezésed?
Írtam az első kérdésnél, hogy 1 hónap alatt lement 10 kg rólam. Az utána lévő időszakban nem nagyon figyeltem oda, de a foci, majd később a fegyencedzés által kivett energia teljesen arányba került a bevitt energiával, így nem okozott gondot, bármit is ettem.
Úgy fél év után kezdtem el azon gondolkodni, hogy ha már haladok szépen előre, miért ne könnyíteném meg a fejlődésem azzal, hogy amolyan hétköznapi módon odafigyelek pár dologra.
A hétköznapi mód nálam azt jelenti, hogy próbálok minimális cukrot, minimális telített zsírsavat bevinni, kerülöm a süteményeket és hasonlókat, üdítőt sem iszom. Mondjuk ezek közül egyikért sem rajongtam sosem. Kevés kenyeret próbálok enni, főleg a fehérkenyérből.
Amit eszek az sok gyümölcs, zöldség, emellett imádom a csirkét és a rizst. Sok vizet iszom, és már egy ideje kávé helyett teákat kortyolok.
Nincs étrendem és nem vagyok túl szigorú magamhoz, iszom sört, eszem chipset alkalomadtán és süteményt is, ha éppen néha megkívánom.
Pluszban szedek multivitamint, C vitamint és Omega 3-at.
Szóval nincs itt nagy szigor, ennyit szerintem bárki meg tud oldani, és a lényeges, ez teljesen fenntartható a hétköznapokban is. Persze megfelelő étrenddel és több odafigyeléssel sokkal nagyobb eredményeket is el lehetne érni, de én jelen pillanatban ezt tudom hosszú távon fenntartani.
A sporthoz illő étkezés megint egy olyan dolog, hogy nagyon egyénfüggő. Ismerek olyat, aki simán 2-3 naponta zsíroskenyeret eszik szalonnával és mégis szálkás, izmos.
Vagyis az étkezés is egy erősen egyénfüggő dolog, mindemellett, hogy vannak bizonyos elfogadott alapszabályok.
Volt már olyan, hogy abba akartad hagyni a fegyencedzést?
Nem, még nem volt olyan. Kb. 4-5 hónap után már kiegészítettem egyéb más gyakorlatokkal, dinamikusabb, gyorsabb mozgásokkal is, de fegyencedzésből rengeteg gyakorlat, progresszió megmaradt a mai napig, amolyan saját képemre formálva.
Sokan lenézik, és nem tartják hitelesnek ezt az edzésformát, szemben a konditermi gyúrással. Te mit mondanál nekik?
Az a hiteles, aminek van valamilyen pozitív eredménye, és a calisthenics-nek van. Nézzük csak meg a tornászokat mondjuk…
A saját testsúlyos edzés előbb létezett, mint a „konditermi gyúrás”, a testedzés őse a calisthenics.
A fegyencedzés pedig megpróbálja keretbe foglalni ezt, és útmutatást adni. Persze megvannak a maga hibái biztos, de magát az alapgondolatát nem lehet kétségbe vonni. Nekem egyáltalán nincs ellenemre a konditermi edzés, elismerem az ott edzők eredményeit, sőt a könyv is említi, hogy a régi erős emberek kombinálták a két edzéstípust.
Ennek ellenére jelen pillanatban számomra több előnnyel bír a saját testsúllyal való edzés. A konditeremben edzők is egyre többen kombinálják ezt a fajta edzést az övékkel, mert kezdik újra felismerni az előnyeit.
Nyilván a saját testsúllyal való edzésnek vannak korlátai az izmok méreteit tekintve, de nem is azok kezdenek el így edzeni, akik 100-120 kg-ra akarnak duzzadni. És azért ne felejtsük el, megfelelő táplálkozással, esetleg táplálékkiegészítők (én sosem használtam semmit néhány vitaminon kívül) használatával elég szép izomtömeget lehet felpakolni calisthenics edzéssel is, amellett,hogy megmarad a funkcionalitás is.
Visszatérve a kérdésre, amit mondanék a „gyúrósok”-nak, az az, hogy kombinálják az edzéseiket bátran, és meglátják nagyon jól fog esni nekik, jobban kidolgozottabbak lesznek az izmaik, és erősebbek lesznek. Nagyon sokat segíthet nekik a saját testsúlyos edzés.
Sokan rád néznek fel a kiváló eredményeid miatt, te kit tekintesz példaképednek?
Felnéznek rám? Ezt mindig olyan fura és egyben jó érzés hallani, meg amolyan hihetetlen is.
Az első videók, amiket láttam, azok Hannibal és a Hit Richards és Frank Medrano videói voltak, ezek mind a mai napig a kedvenceim.
Mivel tőlük láttam először videókat, elég magasra rakta ez a mércét.
Számomra az igazi példaképek mégis azok a hétköznapi emberek, akik valamilyen formában változtattak az életükön, ki kisebbet, ki nagyobbat. Gondolok itt sportra, életmódra, életfelfogásra.
Ők adják a legnagyobb motivációt!
Az itt elhangzottakat kizárólag a saját tapasztalataim és magamtól megszerzett,olvasott,hallott és látott információk alapján fogalmaztam meg.
Nincs ilyen irányú végzettségem és nem ebből élek, így a tévedés jogát fenntartom mind az itt elhangzottakkal, mind a gyakorlataim kivitelezésével kapcsolatban.
A mai napig tanulok másoktól,és szeretném, ha mindig tanulhatnék valami újat a jövőben is. Kövessetek YouTube csatornámon, ahol friss videókat is találhattok.
Köszönöm Mindenkinek a sok támogatást, a rengeteg biztatást és pozitív kommentet! Ti motiváltok a legjobban!
