Naiv és figyelmetlen lények vagyunk, így vagyunk összerakva. Az ember elemeiben egy asszimetrikus entitás, nem tökéletes, és mint olyan, gyakran téved, gyakran rosszul értékel, de mindenképpen társra/társakra van szüksége. Cikkünkben némi támaszkodót nyújtunk azok számára, akik nem tudják eldönteni barátaik vajon tényleg igaz barátok-e.
Nem a gyanakvás magját kell elhinteni a fejünkben, csupán figyelni az apró árulkodó jelekre. A barát, mint partner, szerepét és jellemrajzát az idők folyamán az irodalom és a filozófia felfoghatatlan magasságba emelte, így lassan azt sem tudjuk eldönteni, kit tekinthetünk tényleg barátnak. E cikk is távol szeretne maradni a barát fogalmának boncolgatásától, így a nem-barát árulkodó jeleire összpontosít.
Szemkontaktus hiánya
Minden bensőséges kapcsolat – legyen az párkapcsolati vagy baráti – bizonyos szintű intimitás feltételez. Azt, akiben megbízunk, közelebb engedjük magunkhoz. Az a személy, aki mondandót fogalmaz meg számunkra, de közben nem néz a szemünkbe, vagy csak oda-oda pillant, nem tartja szükségesnek az intimitás e szintjét. Ijesztő, de más árulkodó jelekkel együtt a szemkontaktus hiánya egy felszínes baráti kapcsolatra (is) utalhat.
Önző magatartás
Egy baráti kapcsolat részben attól igazi, hogy az önzőség nem létezik a felek között. Ami az enyém, az a tiéd is, és vica versa. Ettől oldódik fel a két fél ebben a kapcsolatban, és ha úgy tetszik, egy személyt alkotnak, mivel amin csak szükséges osztoznak – ugyan így a gondolatokon, véleményeken is. Ekkor mondható az, hogy valakivel már az is jól esik, ha egyetlen szó nélkül üldögélünk valahol.
Abban az esetben, amikor valaki, akit a barátunknak fémjelzünk, azon kattog, hogy Ő ezt-azt szeretne csinálni, Ő szeretne, Ő akar, TE menj vele, TE vigyél neki, árulkodó, és egyik legerősebb jel. Nem a kapcsolat mélyítése jár a fejében, hanem önmaga, saját érdekei, saját érdeklődése. Énközpontúság, így hívják, és szöges ellentétben áll azzal, hogy a két személyiség feloldódik egymás előtt, egymásban, megszűnnek az EGO dróthálós függönyei. Ha felfedeztük ennek jeleit, áldozzunk több időt a megfigyelésre.
Önérvényesítés
Az énközpontúsághoz legközelebb álló magatartás egyenes vonalban az önérvényesítés. Az egocentrikus emberek mindig szolgálni tudnak kismillió ötlettel, hogy mit lehetne csinálni, hova lenne érdemes elmenni, mikor-mire kéne időt szánni – természetesen mindig önmagukból kiindulva. Ha engedünk nekik, beengedtük a mérget a kapcsolatba.
Arról van szó, amikor valaki felhív telefonon, elmond egy ötletet, amit aznap csinálni lehetne, te válasznak vázolod, hogy ezért és ezért inkább kihagyod, és rögtön megszól téged, rögtön leszid, hogy te ilyen és olyan vagy. Ez kérem az önérvényesítés kristálytiszta megnyilvánulása, kerüljük amennyiben lehet, ne engedjünk mindig az egocentrikus embereknek – akármennyire agresszíven is próbálják önnön értékeiket érvényesíteni. Egy igaz barát mindig és minden formában megérti a te “nem”-válaszodat, és baráti kérdéssel fordul hozzád, hogy miért, esetleg azt is hozzáfűzi, hogy igazán kár.
