
A magánnyal jó párszor találkoztam az életemben. (…) Jön settenkedve, először észre sem veszem, egyszer csak mellém telepszik. Mocorog kicsit, akkor hirtelen rádöbbenek, ketten maradtunk. A legrosszabb, a magány kézen fogva hozza társát, a bizonytalanságot.
J. J. Stalter