Amerikában jelentősen visszaesett az évtizedekig az egészséges ital megtestesítőjeként ünnepelt narancslé fogyasztás. Ennek okait dolgozta fel cikkében az Atlantic, az urbanlegends.hu jóvoltából pedig magyarul is olvashatunk a narancslé mítoszáról.
» Ha igazán elégedett akarsz lenni az életben, mondj búcsút ennek a 11 viselkedésnek
» A nő talált egy üzenetet a férje zsebében a férfi temetésén, ami megváltoztatta az életét
» A híres orvos figyelmeztet: „Minden ember, akinek rossz gondolatai vannak, fizetni fog. A gyűlölet a lét rákja”
» A nő arra kéri felnőtt lányát, hogy fizesse a lakbér és a számlák felét – a lánya frappáns választ adott
E szerint a narancslé sikerét egy Elmer McCollum nevű biokémikus hozta meg, aki a vitaminfogyasztás fontosságának hangoztatásával a húszas években új marketingeszközzel ajándékozta meg az élelmiszeripari termékek hirdetőit. Ekkoriban vált divatossá reggelihez narancslevelet inni, ami a benne lévő vitaminoknak, ritka sóknak és savaknak köszönhetően az egészséges táplálkozás egyik alapkövévé vált. Előbb vitaminpótlóként, később a savasodás elleni harc elleni eszközként, majd – miután a tudományos vizsgálatok nem igazolták a citrusok acidózist enyhítő hatását – megint vitamintartalma okán lett népszerű.
A vitaminbombának kikiáltott gyümölcs megfelelő mennyiségű szállítását a második világháború alatt a meleg éghajlatú Florida termelői oldották meg, ám a tartós és ízletes narancslé ekkoriban még álom volt. 1948-ban megszületett a fagyasztott sűrített narancs eljárása, aminek köszönhetően a déli állam már egy évvel később 10 millió gallon – közel 40 millió liter – narancslé-koncentrátumot állított elő. A fogyasztók örültek az ízletes és elérhető árú italba palackozott C-vitaminnak, amely hosszú évtizedekig az amerikai családok reggeliző asztalának szerves része lett.
Évtizedekkel később egyre többen feltették maguknak a kérdést, hogy lehet valami friss, ami már hónapok óta palackba van zárva. Az italokba ráadásul egyre több volt az adalékanyag és a cukor, ami az ellenőrző hatóságok mellett a fogyasztók figyelmét is kiváltotta. Ekkor ismét működésbe lépett a marketing gépezet és a kilencvenes években a “vitaminforrás” helyett már a “frissen facsart”, azaz a “nem sűrítményből készült” narancslé ígéretével kerültek piacra a termékek. Pedig a boltokban kapható narancslevek olyan erőteljesen feldogozottak, hogy a hozzáadott ízesítők nélkül szinte ihatatlanok lennének. Ráadásul az ízanyagától megszabadított alaplé nagy része néha egy éven túl is a gyártó tárolóiban pihen, míg a korábban kivont ízesítők és víz visszaadagolása után palackba kerül.
Az Atlantic cikke szerint a narancslé – táplálkozásban betöltött szerepét tekintve – sok tekintetben nem különbözik más cukros üdítőitaloktól. Népszerűségvesztése már a gyártókat is elérte, hisz a narancslevek értékesítése tavaly 15 éves mélypontra esett az Egyesült Államokban. A visszaesés egy része az egészségügyi szempontból még többet bírált energiaitalok előretörésének köszönhető. A 100%-os narancslevekre ugyan nem igazak a fenti megállapítások, de olyant úgysem engedhetnek meg sokan maguknak a magas áraik miatt.
