A megafon ősrégi találmánya a hang felerősítésén kívül sok más módon is használható. A megafon, vagy a „beszédtrombita”, ahogy egykor hívták, egy kúp alakú kürt, amelyet a hang felerősítésére használnak úgy, hogy a kisebbik végét a szájhoz tartva, az arc elé téve a kürtbe beszélnek. Sokkal erősebb hang hagyja el a kürt nagyobbik végét.
A megafon eredete
Samuel Morland és a német jezsuita tudós, Athanasius Kircher találta fel a kezdetleges megafonok pilotját a 17. században, 1655 körül. Thomas Edison csaknem 200 évvel később, 1878-ban alkotta meg a „megafon” elnevezést, amikor a kürt alakú „beszélő trombitát” használta segítségül a nagyothallók hallásának megsegítésére. Aztán az 1880-as években a Princeton Egyetem férfi labdarúgó csapatának pompon lányai kezdtek megafonokat használni, hogy a hangjukat jobban hallják a szurkolók a meccseken. Évekkel később a megafonok egyöntetűen a sportesemények elhagyhatatlan kellékeivé váltak.
A megafon tulajdonképpen egy „minden az egyben” típusú hangosító rendszer, amely egyetlen egységben egyesíti a mikrofont, az erősítőt, az áramforrást és a hangszórót. Hatékony kommunikációs eszköz minden olyan helyzetben, amikor arra van szükség, hogy erős hangot adjunk érzelmeinknek.
Általában könnyen kézben tartható és hordozható. Ha tömegeket próbálsz megszólítani, gyakran nem elég a kiabálás. Segítség nélkül az emberi hang húsz-harminc ember figyelmét képes felkelteni, de csak akkor, ha a közelben ülnek, és kifejezetten hallgatni akarnak. De ha emberáradathoz próbálsz beszélni, vagy a hangod esetleg a háttérben üvöltő építőipari gépekkel versenyez, vagy nagyobb távolságból próbálod aktivizálni valakinek az érdeklődését, akkor egy megafon kell.
A rendfenntartó szervek, a tűzoltóságok és a katonai csoportok mind megafonokat használnak, mert hatékonyak, tartósak és bárki számára könnyen használhatók.
Mire figyeljünk megafon választásakor?
Van néhány dolog, amit szem előtt kell tartania a megfelelő megafon kiválasztásához. Az egyik ilyen, a teljesítmény. A megafonok általában 5 és 50 wattos teljesítményérték között mozognak. Általánosságban elmondható, hogy a nagyobb teljesítmény hangosabb rendszert jelent.
Másrészt a nagyon hangos hangszórókhoz áramra van szükség a meghajtáshoz, és az energiaéhség általában arányos a produktivitással is, vagyis ha hangerőre vágysz, akkor rendelkezned kell az üzemeltetéshez szükséges wattszámmal, valamint hajlandósággal, hogy kezeld az ezzel járó extra energiafogyasztást.
A másik dolog az akkumulátor és a mikrofon kérdésköre, és persze nem elhanyagolható a forma, a dizájn, a méret és a súly tematikája sem. A megafonok különböző fokú hordozhatósággal rendelkeznek. Bár a legtöbb súlya 5 kilogramm alatt van, azért néhány kilónyi súlyt az arc előtt cipelni meglehetősen kimerítő mutatvány.
Pontosan mérlegelned kell, hogy milyen nehéz lesz a készülék úgy, ha már benne vannak az elemek is. Ráadásul a megafon tárolásának, hordozásának és kézben tartásának lehetőségei sem olyan területek, amiket teljesen figyelmen kívül lehet hagyni. Ebből a célból a megafonok sokszor váll- vagy csuklópánttal vannak felszerelve, hogy segítsék a szállítást.