Miért esünk ennyire pánikba, miért rettegünk annyira a koronavírustól?
Valóban nagyon fontos, hogy vigyázzunk az egészségünkre a nemrég kitört világjárvány miatt, de engem, mint terapeutát, sokkal jobban érdekelnek a járvány pszichológiai és mentális hatásai.
Gyakran azt mondják, hogy az emberek és az állatok közötti különbség abban rejlik, hogy az emberek tudatában vannak annak a ténynek, hogy egy nap meg kell halniuk. Nyomasztóan hangzik, ugye? Talán úgy érzed, nem is akarsz tovább olvasni, nem igaz?
Pontosan ez a lényeg. Az állatok ösztönösen tudatában vannak a közvetlen fenyegetésnek. Azonban az embereknek egyedülálló képességük van arra, hogy felismerjenek egy lehetséges veszélyt, amely hatással lehet a jólétükre és az egészségükre.
El tudjuk képzelni, milyen lenne elszigeteltségben lenni, hogy éreznénk magunkat, ha megbetegednénk, vagy ami még rosszabb, milyen lenne szembenézni a saját halálunk lehetőségével, és azzal az eshetőséggel, hogy elveszik számunkra a jövő.
De miért esünk pánikba ezektől a dolgoktól?
Meg kell értenünk, hogy nekünk, embereknek, 4 egzisztenciális félelmünk van.
Először is, félünk a megalapozatlanságtól, amelyet úgy fogalmazhatunk meg, mint az ellenőrzés elvesztése és a szabadság terhe. Vannak olyan dolgok, amelyeket az ellenőrzésünk alá tudunk vonni, például, az, hogy hová szeretnénk utazni, de, még ha rendszeresen kezet is mosunk, és el is takarjuk a szájunkat, be kell látnunk, hogy nincs kontrollunk afelett, ami velünk történik, akár megteszünk minden szükséges intézkedést, akár nem.
Az élet nagy része nem áll az ellenőrzésünk alatt, ez pedig rettegéssel tölthet el bennünket, különösen azért, mert szeretjük azt hinni, hogy sokkal nagyobb kontrollal rendelkezünk, mint ahogy az a valóságban van.
Második egzisztenciális félelmünk az elszigeteltségtől és a tényleges magánytól való félelem. Ez abból a felismerésből ered, hogy mindannyian kizárólag a saját, egyedülálló szemszögünkből látjuk az életünket. Még ha szoros kapcsolataink is vannak, csak mi tudjuk milyen is az életünk a saját tapasztalataink alapján.
Noha megosztjuk ezeket a tapasztalatokat azokkal, akik közel állnak hozzánk, soha senki nem fogja igazán megismerni a legbelső érzéseinket. Senki nem tudhatja pontosan, milyen érzés nekem önmagamnak lenni. Rajtam kívül senki nem tudhatja igazán, ki is vagyok. Ez pedig rettegéssel tölt el minket.
Harmadszor, meg kell birkóznunk a saját identitásunk kérdésével, vagyis annak megértésével, kik is vagyunk valójában. Az identitás és az elszigeteltség szorosan összefüggenek: a magány ezeknek a félelmeknek a következménye. Az emberek gyakran elszigetelik magukat, mert attól félnek, hogy ha mások meglátják az igazi arcukat, eltaszítják őket maguktól. Félünk az elutasítástól, és ezért elrejtjük az igazi énünket, és megpróbálunk olyanok lenni, amilyenek valójában nem vagyunk. Ezt azért tesszük, hogy úgy érezzük, elfogadnak és szeretnek minket.
Például lehet, hogy megosztottuk a pandémiával kapcsolatos aggodalmainkat, és ezért a környezetünk elutasított, vagy egyenesen nevetség tárgyává lettünk. Ez pedig kétségbe vonhatja azt a képességünket, hogy egyáltalán megpróbáljuk felismerni, kik vagyunk, mert attól félünk, hogy elutasításban lesz részünk.
És végül, félünk a haláltól. Az élni akarás, a törekvések és az élet értelmének keresése hozzátartoznak a természetünkhöz. Evolúciós szempontból az életre (a túlélésre) vagyunk programozva. Amikor szembe kell néznünk saját halálunk lehetőségével, komoly dilemmával van dolgunk: „végső soron mi az élet értelme?”
Megértjük, hogy az élet csak átmeneti, és mindannyian meg fogunk halni. Ez a felismerés azonban romba dönti minden feltételezésünket, mert soha nem hisszük el igazán, hogy éppen mi leszünk azok, akiknek ebben a pillanatban kell szembenézniük a halállal.
A COVID-19 járvány mind a négy egzisztenciális félelmünket érinti. Oda kell figyelnünk ezekre a félelmekre, meg kell ismernünk őket, ahelyett, hogy megpróbálnánk kerülni a témát. Ha kerüljük a félelmeinket, az csak további pánikot, elszigeteltséget, magányt, depressziót és reménytelenséget teremt.
Ha te is küszködsz, hogy szembenézz az egzisztenciális félelmeiddel, keress egy szakembert, aki támogatni tud ebben a folyamatban. Nagy bátorságra van szükség ahhoz, hogy elismerjük ezeket a félelmeket, valójában mindent megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük ezt a témát.
De sokkal többet elérhetünk, ha megpróbáljuk megérteni ezeket a félelmeket, és szembenézünk velük, mintha elmenekülnénk vagy elzárkóznánk előlük.
Forrás: psychologytoday.com
