Az alábbi videóban a rendező egy lényeges dologra tapint rá, amely napjainkban talán az egyik legnagyobb hiánycikk az emberek életében. Ez pedig nem más, mint a hála.
A kisfilmben egy lyukas cipőt viselő fiú sétál a parkban, aki elkeseredve bámulja szakadt lábbelijét, amely már gyakorlatilag hasznavehetetlen. Miközben sétál, egy padhoz ér, ahol egy jólöltözött kortársa ül, vadiúj cipőben.
Leül mellé, a fiú kedvesen integet neki. Ezt megunva a szegény gyerek arrébb mégy, leül egy fa tövébe, és hangosan, egymás után többször is kimondja, hogy bárcsak neki is lenne új cipője. És a kívánsága teljesül.
Nagyon megörül az új cipőknek, egyszerűen nem tudja elhinni, hogy beteljesült a vágya. Közben a másik fiú, aki korábban itt ült, önfeledten szaladgál a parkban a szakadt cipőjében. Ezt a főhős nem érti, de máris minden világos lesz előtte, mikor egy nagymamakorú nő megáll előtte a tolószékkel, és megkérdi, hogy indulhatnak-e.
Biztosan mindenki érti a film üzenetét.
