Az örökké megújuló szépség és felejtés virága. Elsődlegesen a szellemi létezésre ébredő anyag jelképe. Az egyik legerősebb spirituális növény.

Az iszapból, a víz homályán át fejlődik ki, hogy a fényben pompázzék. Ezenkívül a női princípium termékenységét, a női ölet, az örök életet szimbolizálja, Indiában a jóni (Vulva) jele is. Hindu felfogás szerint a teremtés kezdetén Visnu „lótusz köldökében” trónolt Brahma.
India mai jelvénye szintén a vörös lótusz. Kínában a nyár jelképe is. A görögöknél Héra szent növénye. Az antikvitás a felejtés szimbólumaként ismerte. Odüsszeusz társai is „felejtést ettek” a lótuszevők szigeten. Egyes fajtainak bizonyos részei ehetőek, ezért a Föld számos táján, így nálunk is ételül szolgált ínséges időkben.
Aki a lótusz jelképe alatt tevékenykedik, magára veszi mindhárom sík karmáját, hogy megtisztuljon.