KuriózumKözös előadást tartott egy nő, és az őt megerőszakoló férfi!

Közös előadást tartott egy nő, és az őt megerőszakoló férfi!

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket Facebook Messengeren, a Viberen, a Telegramon, Whatsappon és a Google Hírek-en!

Pszichológusok véleménye szerint a lelki sebek begyógyulására sok időre van szükség, és az esetek többségében a megbocsátásra is szükség van, hogy a megbántott fél tovább tudjon lépni, de az erőszakot elkövetőket is támogatni kell, hogy feldolgozzák a tetteiket, bármennyire is hangozzék ez furcsán. De a gyógyulás mikéntje nyilván egyénektől függ, na és attól, hogy milyen sérelem érte az áldozatot.

Most egy rendkívül különleges történet következik, amelyben az erőszakoló és áldozata közös színpadon, egy TED előadáson beszélt a megbocsátás erejéről és fontosságáról.

1996-ban történt az eset, amikor a 16 éves izlandi Thordis Elva-t az akkori barátja, a 18 éves Ausztráliából érkező cserediák, Tom Stranger megerőszakolta. Tom az iskolai karácsonyi bál után, egy hónapnyi randizgatás után akart ágyba bújni Elvával, aki életében először akkor ivott rumot.

“Ő volt az én hősöm, a pasi, akinek erős karjai között biztonságra leltem, és jól esett, ahogy az ágyamban átölelt” – emlékezett vissza, most húsz év távlatából az esetre Elva.

Azonban ami ezután következett, az a fiatal lányt elborzasztotta, ugyanis a fiú erőszakosan elkezdte lerángatni a ruháját és utána rámászott. Elva tehetetlenül feküdt, nem volt ereje küzdeni, és a fájdalom ellenére csendben maradt, és csak számolta a másodperceket az éjjeliszekrényen lévő ébresztőórán.

Tom így emlékszik vissza az esetre: “Homályos emlékeim voltak másnap, mivel eléggé sokat ittam, és egyfajta ürességet éreztem, de fontos megállapítanom azt, hogy akkor nem erőszakként fogtam fel az egészet, próbáltam meggyőzni magam arról, hogy csak szex volt és nem erőszak. Később rájöttem, hogy ez egy nagy hazugság volt, és a bűntudat miatt gerinctelen embernek éreztem magam.”

Elva hozzátette: “Az egyetlen dolog, ami megakadályozhatta volna azt, hogy nemi erőszak áldozata legyek, ha az a férfi úgy dönt aznap este, hogy nem fog megerőszakolni.”

Tom ezt követően kijelentette: “Túl gyakran hangoztatják azon nők felelősségét, akiket megerőszakoltak, pedig ez a férfiak bűne. És minél erősebben tagadjuk azt, hogy a férfi az erőszaktevő és a felelősséget neki kell vállalnia, annál messzebb kerülünk az igazságtól.”

Az eset után a fiatalok szakítottak, és Tom visszatért Ausztráliába. Kilenc év elteltével Elva azonban az idegösszeroppanás szélére került, és úgy döntött, hogy levelet ír Tomnak, mert az egyetlen megoldást abban látja, ha megbocsát a férfinak, és így lelkileg megnyugvásra lel. Elva étkezési zavarokkal küzdött, önpusztító gondolatok kerítették hatalmába, meggyűlt a baja az alkohollal és teljesítmény-kényszerben is szenvedett. Tom a levelében arról számolt be, hogy őt is felemésztette a dolog, és senkinek egy szót sem szólt az esetről, néma rabságban élte az életét. A fiatalok levelezni kezdtek, és 16 évvel az eset után úgy döntöttek, hogy személyesen is találkozni akarnak, ami meg is történt, Fokvárosban.

Később elhatározták, hogy a levelezéseik alapján könyvet írnak, amelyben beszámolnak a gyógyulási folyamataikról, az átélt élményeikről, és arra ösztönzik az erőszakot elszenvedőket és az erőszakolókat is, hogy beszéljenek érzéseikről, mert csak így lehetséges a lelki gyógyulás. Arra a problémára is felhívják a figyelmet, hogy az erőszakot elkövetőket mennyire könnyen megbélyegzi a társadalom, szörnyként tekintenek ezekre az emberekre, dehumanizálják, esélyt sem adva nekik, hogy megbánják a tetteiket.

RSS Feed Beágyazás

Ezeket olvastad már?

    Legfrissebb

    Hirdetés

    Aktuális kedvencek



    Ez is tetszeni fog

    Kapcsolódó cikkek