A párhuzamos univerzumok, vagy a multiverzum elmélete egy speciális és összetett teória, amely azt feltételezi, hogy a mi univerzumunk mellett számos más univerzum is létezik, s ezek együtt tartalmazzák mindazt, ami létezik és ami létezhet: a teljes világűrt, időt, tömeget, energiát és teret éppúgy, mint a fizika törvényeit és azokat az állandókat, amelyek leírják őket.
Az elméletet kételkedéssel fogadta a szakma, de foglalkozik vele a kozmológia, fizika, asztrológia, vallás, filozófia, pszichológia, valamint a fikció foglalkozik. A témában számos tudományos-fantasztikus filmet, sorozatot készítettek, gondoljunk csak a népszerű Csillagkapu sorozatra.
Nemrég azonban három amerikai tudós, Howard Wiseman professzor, dr. Michael Hall, a Griffith Egyetem munkatársai és dr. Dirk-Andre Deckert, a Kaliforniai Egyetem fizikusa azzal álltak elő, hogy szerintük a párhuzamos univerzumok valóban léteznek és kölcsönhatásban vannak egymással. Az egymáshoz közel található világegyetemek hatással vannak egymásra, amit egy taszító erő vált ki, így nem egymástól független a fejlődésük.
A párhuzamos univerzumok elmélete a múlt század hatvanas éveitől létezik. E szerint minden univerzum további univerzumokba ágazik kvantumméréskor, ami azt jelenti, hogy az események, a dolgok egyes univerzumokban akár gyökeresen más fordulatot vehetnek. Így a mi univerzumunkban ugyan kipusztította egy aszteroida a dinoszauruszokat, ám egy másikban még mindig élhetnek. Az elmélet bírálói elutasítják ezt a megközelítést azt hangoztatva, hogy az alternatív univerzumok semmilyen hatással nem bírnak a mi univerzumunkra.
A három fizikus „sok kölcsönhatásban álló világ” megközelítése azonban másfelől közelít a kérdéshez. A szakemberek úgy vélik, hogy a mi világegyetemünk egyik a nagyszámú világegyetemnek, amelyek közül egyesek hasonlítanak, míg mások teljesen különböznek a miénktől. Valamennyi világegyetem reális, időben folyamatosan létezik, és jól meghatározható tulajdonságaik vannak. A kvantumjelenségeket egy egyetemes taszító erő váltja ki az egymáshoz hasonló világegyetemek között, ez pedig eltéréseket idézhet elő.
Dr. Michael Hall úgy véli, hogy a felvetésük által a párhuzamos világegyetemek létezését is tesztelni lehet. Szerinte, ha csak egy világ létezik, akkor az elmélet csupán a newtoni mechanikára korlátozódik, ha meg nagy számú párhuzamos univerzum létezik, akkor az a kvantummechanika reprodukcióját jelenti.A megközelítésük újat hoz, hisz egyaránt eltér a newtoni- és a kvantumelmélettől is. A véges számú világokkal operáló megközelítés jelentősen befolyásolhatja a molekuláris dinamikát, ez pedig a kémiai reakciók megértése szempontjából kulcsfontosságú.
