Kicsi a bors, de erős – jut eszembe a közmondás és mosolyt csal a számra, ha Európa harmadik legkisebb államában, San Marinóban átélt élményeimre gondolok. Okkal róhatná fel a törpeállam, hogy miért ‘’törpézzük”’, hiszen hangulatában, természeti és kulturális látnivalóiban bátran veheti fel a harcot Európa sok más államával szemben.


Mivel az igazi kincsek is mindig elrejtve találhatók, így San Marino fővárosa sem könnyen fedi fel titkait. A kanyargós és szűk utak nemcsak a sofőr figyelmét, hanem a lóerőket is igénybe veszik, és lassan kígyóznak fel a Titánok hegyére. A város bejáratánál olaszos eleganciával öltözött rendőr irányítja rutinosan, de nemesen a bejövő forgalmat. A város kapuja mindenki számára nyitott, sem személyi, sem útlevél nem szükséges a belépéshez.
Az autóval érkezőknek külön kaland egy szabad parkoló találása, de egy kis szerencsével hamar pihenőre foghatjuk az autót, hogy ne zavarjuk meg a középkori épületek magasztos nyugalmát és a friss levegőt. Aztán átadhatjuk magunkat a felfedezőútnak.



Ez a nap jól indul, meg kell hagyni. Rögtön az első lépcsőfordulónál egy temperamentumos vendéglős mutatja meg vendégszeretetét. Az ingyen kínált citromos limoncello és a pisztácialikőr után könnyen elragad a szűk utcák fergetege.
A Titano hegy 750 méter fölé magasló pontjain 11. századi erődök védi a várost, az egyik vár fegyvermúzeummal csalogatja a turistákat. A várfal tetején a lőrések mögött meghúzódó keskeny várfalszegélyen fittyet hányva tériszonyodnak hamar eljutsz a Piazzale Belvederehez, ahol a keleti panoráma egybeolvasztja az ég kékjét az Adriai tenger mélykék végtelenjével. Nyugaton az Appenini hegyek lankás zöld dombjai a nyugalom sejtetői. Ha egy pillanatra befele figyelsz, megérted miért lett a Monte Titanón álló város a szabadság szimbóluma. Kőfallal szegélyezett kis utcákon elérhető a Piazza della Liberta a város legnagyobb tere, ahol egy zászlót tartó nőalak, a ”San Marino szabadságszobra” áll. A szembe levő posta épülete ad otthont az itt nyomtatott és világszerte ritkaságnak számító bélyegeknek.


Lelki feltöltődésre a város két helyet kínál. A központi elhelyezkedésű bazilikát, amelyet 2011-ben újították fel és itt őrzik az állam alapítójának Szent Marinusnak az ereklyéit. A 14. századi Szent Ferenc templom kevésbé látogatott, de szintén jó alkalom megpihenni itt a felfedező utunk során.
A hangulatos utcák Taormina nyüzsgését idézték fel bennem, de a sok helyi specialitás hamar visszaterelte gondolataimat és belevetettem magam a kézzel díszített tárgyak, játékok, szuvenírek, képeslapok vonzó kavalkádjába. Mivel vámmentes övezet az árusok elérhető áron kínálják portékájukat.
Az elkalandozott turista betévedhet a kuriózumok múzeumába, vagy rácsodálkozhat a lépcsőkön ügyesen manőverező extrém biciklistákra. És ha már itt tartunk, akkor az autók és repülők kedvelői Rimini irányába tartva a Ferrari múzeumba és egy egyedi repülőgép múzeumba élhetik át a technika remekeinek történetét.
Elmondhatom, hogy pár négyzetkilométer és pár óra alatt csak San Marino képes ennyi élménnyel gazdagítani, így méltán marad számomra ez az országocska a szabadság és kitartás, jelképe és egy hamisíthatatlan igazgyöngy az olasz kultúra ölén.