Gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy „erős ember vagyok”. De nem mindegy, hogy ilyenkor fizikai erőre gondolunk, vagy a lelki ellenállókészségünkre.
Jó dolog, ha erősek vagyunk, de nem mindig elég. Az erős jelzőt általában azokra az emberekre használjuk, akik sok mindenen mentek keresztül, és gyorsan felépültek. Nézzük meg a dolgokat a pszichológia szemszögéből:
Mindenkinek át kell élni többé vagy kevésbé kellemetlen élményeket az életben. Minél intenzívebb ez az érzés, annál gyorsabban szeretnénk megszabadulni tőle. Elszigeteljük az érzést, igyekszünk megfeledkezni róla, és a jövőben megpróbáljuk távol tartani magunkat a hasonló helyzetektől.
Mivel az iskolában nem tanítanak meg rá, saját magunknak kell meghatároznunk, pontosan mit is jelent a normalitás. Ahhoz, hogy érzelmileg egészséges életet éljünk, nem zárhatjuk magunkat üvegbúra alá, éreznünk kell bizonyos dolgokat, és tudnunk kell, mihez kezdjünk az érzéseinkkel. Mindezt a saját ritmusunkban kell elérnünk, úgy, hogy közben alkalmazkodunk a társadalmilag elfogadott normákhoz.
Ki okoz nekünk szenvedést, és mi a normalitás?
Gyerekkorunktól kezdve az érzelmeink intenzitása alapján ítéltek meg bennünket. Vagy azt mondták, hogy túl sokat sírunk, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan gondtalanok vagyunk, nem törődünk semmivel. Felnőtt korunkra pedig sokan odáig jutottunk, hogy nem tudunk sírni, pánikrohamokkal küzdünk, vagy egyszerűen érzéketlenek lettünk. A munkahelyünk valószínűleg csak még nehezebbé teszi a problémát, ha elvárják tőlünk, hogy adott idő alatt birkózzunk meg egy érzelmi megrázkódtatással, vagy tartsuk otthon a magánéleti problémáinkat, ne legyünk érzelgősek.
Így kényszerít ránk a társadalom olyan érzelmi sablonokat, amik természetesen nem is felelhetnek meg a valós érzéseinknek. És ekkor pszichológushoz fordulunk, hogy segítsen „lefordítani” és megérteni a saját érzéseinket.
A rugalmasság kulcsfontosságú fogalom
A rugalmasság a nehézségekkel való szembenézés képessége. Az idegtudományban azt állítják, hogy a rugalmas emberek érzelmileg kiegyensúlyozottabbak a stresszes helyzetekben, könnyebben viselik a nyomást. Ez lehetővé teszi, hogy úgy érezzék, valamilyen szinten kontrollálni tudják az eseményeket, ezáltal sokkal inkább képesek szembenézni a kihívásokkal.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az ellenálló, rugalmas emberek mentesek lennének az érzelmi szenvedéstől. Csak megtanulták kiegyensúlyozottan kezelni a helyzetet, és nem sietik el, hogy átlendüljenek a holtponton.
A viták rugalmas kezelése azt jelenti, hogy megfelelő időt hagyunk a megoldásra. Időre van szükségünk ahhoz, hogy megértsük a másik ember érzéseit, és reagálni tudjunk azokra. Ha egy párkapcsolatban egyik fél sem rugalmas, akkor a vita nagy valószínűséggel azzal végződik, hogy a felek ignorálni kezdik egymást, de magukban tovább rágódnak ugyanazon a problémán, és pár nap múlva ugyanott folytatják, ahol abbahagyták. Ha nem vagy rugalmas, nem vagy képes objektíven meglátni a probléma valódi forrását.
A gyereknevelésben különösen fontos a rugalmasság. A gyereknek látnia kell, hogy valaki megérti az érzéseit, és nem ítélkezik felületesen. A szülő által tanúsított empátia befolyásolja a gyerek érzelmi fejlődését, de sokan nem fektetnek megfelelő hangsúlyt rá.
Íme egy buddhista gyakorlat, amely segíthet gyakorolni a rugalmasságot:
– Képzelj magad elé egy szenvedő embert, amilyen élénken csak tudsz. Minél közelebb áll hozzád ez a személy, annál tisztább lesz a kép.
– Képzeld el, hogy belégzéskor magadba szívod ennek az embernek a szenvedését.
– Kilégzéskor képzeld el, hogy a szenvedés együttérzéssé alakul. Irányítsd ezt az együttérzést a felé, akit magad elé képzeltél.
Ez a gyakorlat kiváló módszer lehet arra, hogy megtaláljuk az arany középutat és a megoldást egy konfliktus esetében. Amíg meg nem értjük és nem érezzük az általunk okozott szenvedést, a saját szenvedéseink körforgásába vagyunk bezárva.
Azt mondják, hogy az okosabb enged. Én úgy gondolom, hogy ha rugalmasak vagyunk, akkor sikerül meghoznunk a legjobb és a legbölcsebb döntéseket.
Az élet szép, és a boldogsághoz bátorságra van szükségünk!
