A kibocsájtott mennyiséget tekintve a metángáz a második olyan anyag, amely képes nagymértékben befolyásolni Földünk klímáját – ráadásul az utóbbi időben a mennyiség gyors növekedésnek indult a légkörben.
Több metángáz forrás is létezik a Földön. Egyesek természetesek, mások az emberi tevékenység velejárói, és ott vannak azon források is, amelyek a lebomló organikus anyagokból szabadulnak fel, vagyis baktériumok egész telepei állítják elő.
Katey Walter által egy új projektet vezetnek az Antarktiszon, Az Alaszka-i Egyetem keretein belül, amelynek célja, hogy olyan módszert dolgozzanak ki, amellyel elkülöníthető a különböző forrásból származó metán vegyület.
Eddig Alaszkába és Grönlandon több mint 150.000 olyan pontot tudtak azonosítani, ahol a föld bugyraiból szabadul fel a mérgező gáz, legtöbbjük gleccsertavak fenekéről.
A felszabaduló metán egyet biztosan jelent: Grönland és Alaszka nem volt mindig a jég és a fagy fogságában, sőt, valószínű, hogy rengeteg szén, kőolaj található a jégsapkák alatt. A metán a kőolaj fúrások egyik leggyakoribb velejárója, vagyis ahol az egyik, ott a másik.
A probléma ott kezdődik, hogy ez a metán megfelelő hőmérsékleten “fagyalva” képtelen lenne a felszínre törni, és talán később nagyobb mennyiségben felszabadulva veszélyeztetni a közelben élő emberi településeket. Mindezen egyre csak gyakoribb feltörések mögött egy felmelegedési ciklus áll, ami folyamatosan fűti ezen régiókat, és az olvadás következtében felszabadítja a régen felhalmozódott metánt is.
„Az Antarktisz az egyik leggyorsabban felmelegedő régió a bolygón, és hatalmas mennyiségű, rég óta halmozódó metánt tartalmaz, ami elképesztő ugrással gyorsítaná fel a globális felmelegedést” figyelmeztet Euan Nisbet professzor is, a London-i Royal Holloway Egyetem kutatója.
Egyes kutatók úgy saccolják, hogy a néven nevezett “kitörés” nem sokkal 10 év múltán már várható abban az esetben, ha a globális melegedés nem ölt ennél erőteljesebb formát.
