A remény, ha nem dolgozunk rajta, meghal!
Egy 10 év körüli kislány dideregve ült a cipőüzlet kirakata előtt, és a lélegzetét is visszafojtva nézett egy pár meleg, bundás cipőt. Egy hölgy odajött hozzá, és azt kérdezte:
– Kislány, miért nézed ilyen nagy érdeklődéssel a kirakatot, mit gondolsz közben?
– Kérem a Jóistent, hogy adjon nekem egy ilyen meleg, bundás cipőt, amiben nem fázik a lábam.
A hölgy megfogta a kislány kezét, és bement vele az üzletbe. Megkérte az eladót, hogy hozzon hat pár vastag zoknit a kislánynak, és egy tál meleg vizet, hogy fel tudja melegíteni a lábát.
Az eladó szó nélkül teljesítette a kérést, az üzlet hátsó felében előkészített egy tál meleg vizet és egy törölközőt. A hölgy lehúzta a kesztyűt, megmosta, majd megtörölte a gyerek lábát, és puha, vastag zoknit húzott rá.
Ezután kért a lány méretében egy vastag, meleg cipőt, és miután felpróbálta és jó volt rá, megvette neki. Megkérte, hogy a többi, 5 pár zoknit csomagolják be, és odaadta a gyereknek.
Megsimogatta a fejét, és azt mondta:
– Most már egészen biztosan sokkal jobban érzed magad.
Búcsút vett, és elindult a maga útjára, azonban a kislány könnyes szemmel nézett fel rá, és ezt mondta:
– Te Isten felesége vagy?
