Japánban egy iskolaigazgató szerint a 45 perces (!) ebédszünet is tanítási időnek számít, és ugyanolyan fontos, mint a matematika, vagy irodalom.
– Szeretitek az iskolai ebédszünetet?
– Imádjuk! – felelik füligérő mosollyal a gyerkőcök.
A következő videó bepillantást enged a japán iskolák ebédszünetében, ahol jóval több zajlik az étkek elfogyasztásánál.
Reggel 7.45-kor lép ki a kapunk a Saitama-ban élő, ötödik osztályos kislány, Yui. Arra kérik, hogy mutassa meg, mi van a táskájában. A tankönyvek mellett ott van egy étkező abrosz, evőpálcikák, fogkefe, bögre, és egy zsebkendő, amivel evés után törli meg a száját. A gyerekek csoportokba rendeződve mennek iskolába.
A helyszín egy Saitmama-ban lévő elemi tanintézmény, ahol összesen 682 gyerek tanul, elsőtől egészen hatodik osztályig. Van saját veteményes kertjük is. Yui osztályában 38 gyerek tanul, egy tanító koordinálja és oktatja a nebulókat. Az iskola konyhájában azokat a burgonyákat pucolják, amelyeket a hatodikosok termeltek. A konyhán 5 személy dolgozik, akik naponta 720 adag ételt készítenek el. Mint például sült halat körtemártással, zöldséglevest, a saját megtermelt krumplikból pürét.
Hamarosan megkezdődik az ebéd. A gyerekek kezet mosnak, tiszta fehér köpenybe bújnak, a hajukat is befedik, és védőmaszkot is húznak. Ha mindenki elvégezte a higiéniai teendőit, a szolgálatosok mindenkitől megkérdik, hogy beteg-e. Ezután sterilizáló géllel bekenik a kezüket, és átmennek abba a helyiségbe, ahol az ételt tárolják számukra, majd átviszik osztályukba a menüt.
Következik a szétosztás, a tálalás, akárcsak egy étteremben. Még mielőtt nekilátnának az evésnek, a megmaradt adagokról is számot kell adni. A tanító nem a katedrájánál eszik, ő is beül a tanítványai közé. Az ebéd végeztével következik a fogmosás és az elpakolás. És közben mindenki mosolyog.
