Julia Pastrana a mexikói Sinaloa államban született 1834-ben. Julia ritka betegséggel, hipertrichózissal született. Fülei és orra a normálisnál nagyobbra nőttek, az állkapocscsontja előreugró volt, és egész testét sötét szőrzet borította. Ugyanakkor egy másik rendellenesség, a gingivális hiperplázia miatt ajkai és ínye is duzzadtabbak voltak másokénál, és a fogai is rendellenesen nőttek. Mindössze 1 méter 30 centi magas volt, és 50 kiló.

Julia egész életét különös megjelenése határozta meg, a kor szakértői a természet furcsaságának tartották. Még Charles Darwint is foglalkoztatta a titokzatos mexikói nő, akiről azt írta: „Figyelemreméltó nő volt, de férfias szakálla és szőrös arca volt. Ami azonban igazán felhívja magára a figyelmünket, az a dupla fogsor, ami az alsó és a felső állkapcsában egyaránt megjelenik, és az egyik fogsor a másikra tevődik. Ettől a rendellenességtől a szája duzzadtabbnak hatott, és az arca gorillaszerűvé vált.”

Julia igazi hírességgé vált Sinaloában, és amikor Sinaloa kormányzója, Pedro Sanchez, hallott róla, örökbe fogadta és szolgálóként magánál tartotta a lányt. Julia 20 éves koráig maradt a kormányzó házában, ekkor megismerkedett M. Rates menedzserrel, aki meggyőzte őt, hogy álljon színpadra. Így vette kezdetét Julia Pastrana karrierje, amelynek során cirkuszi látványosságként és előadóművészként bejárta az Amerikai Egyesült Államokat és Európát.

Első fellépésére a New York-i Broadwayen került sor 1854-ben. Piros ruhát viselt és spanyol dalokat énekelt. A közönségnek úgy mutatták be, mint a „Mexikó vadonjaiból érkező medvenőt”.

A kor tudósai és orvosai azt a nézetet vallották, miszerint Julia félember volt. Ezt az elképzelést Alexander B. Mott alapozta meg, aki egy ember és egy orangután közös gyermekének nevezte őt. Julia menedzserei támogatták ezt az állítást, mert tudták, hogy ezáltal még nagyobb sikerre számíthatnak. Így például azt terjesztették, hogy egy olyan meglehetősen agresszív törzsből származik, ahol az emberek együtt élnek az állatokkal, és utódokat is nemzenek velük.

Julia azonban kedves és nagyon intelligens nő volt, aki gyorsan tanult. Rövid idő alatt elsajátított két idegen nyelvet, ugyanakkor megtanult énekelni és táncolni is. Szeretett utazni, főzni és varrni is.

Mielőtt eljutott volna Európába, hozzáment új menedzseréhez, Theodor Lenthez. Sokan úgy vélték, hogy Julia szerelemből ment férjhez, míg Lentet csak a pénz érdekelte. De Julia egy alkalommal azt nyilatkozta, már több mint 20 házassági ajánlatot utasított vissza, mert a kérők nem voltak elég gazdagok.

1860 januárjában, Moszkvában, Julia életet adott egy kisfiúnak, aki örökölte édesanyja különös fizikai adottságait, de mindössze két napot élt. Három nappal később a szülés során felmerült komplikációk miatt Julia is életét vesztette.

Utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Boldogan halok meg. Tudom, hogy szerettek.”

Julia férje és menedzsere eladta felesége és kisfia holttestét egy Sukolov nevű anatómia tanárnak, aki mumifikálta a testeket, és közszemlére tette azokat a nyilvánosság előtt. Amikor Lent rájött, hogy mekkora lehetőség rejlik ebben, visszavásárolta a testeket, és a világ különböző pontjain rendezett kiállításokon keresett pénzt velük.

Közben megismerkedett Marie Bartellel, aki szintén hipertrichózissal született. Feleségül vette a nőt, Maire pedig a Zenora Pastrana nevet vette fel, és Julia húgaként mutatták be a közönségnek. Halála után Lent az ő testét is mumifikálta, és kiállításokon mutogatta.

Julia Pastrana testét végül csak 2013-ban helyezték örök nyugalomra, több mint 150 évvel a halála után.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.