A nyár hírnökének is nevezhetnénk a bodzafa virágzását, hiszen ezekből a tenyérméretű virágfürtökből csodálatos ízű szörpöt lehet készíteni, ami amellett, hogy a kánikulában hűsíti a szervezetünket, még az egészségünkre is jó hatással van.
Enyhe vízhajtóként is szokták alkalmazni a bodzavirágból főzött teát, szörpöt, de alkalmas a felső légúti megbetegedések, bőr-, szemproblémák kezelésére is, akárcsak a reumatikus tünetek enyhítésére, de jót tesz a szívnek és fogyaszt is.
A szörp elkészítéséhez szükségünk lesz 14, nagyobb darab, illatos virágra, 10 liter szénsavmentes ásványvízre, ezekből lehet kapni az üzletekben 5 literes kiszerelésben is. Vásároljunk még 4 citromot, 1 kg barna cukrot, kell még 10–12 rizsszem is az erjesztéshez, de 5 gramm friss élesztőt is használhatunk, de a tapasztalat szerint, ha rizsszemeket használunk, a szörp íze zamatosabb, tisztább lesz. Tálalás során pedig jól jön pár mentalevél is.
A virágokat nem ajánlott az út menti fákról begyűjteni, a kipufogó gázok, valamint a porréteg miatt. A legillatosabb virágok az erdőszéli fákon nőnek, azokat érdemes leszedni.
Elkészítés:
A 14 virágot tegyük bele egy tiszta, zsírmentes 10 literes nagy befőttesüvegbe, de két 5 literesben is szétoszthatjuk. Mindezt azelőtt, mielőtt jól átmostuk őket, mert lehetnek rajta apró bogarak is. Ne töltsük fel az üvegeket színültig vízzel, hagyjunk helyet a cukornak és a citromoknak is, amelyeket karikára vágjuk fel és úgy tegyük bele a vízbe, de két gyümölcsöt hámozzunk meg, mert a héjban lévő illóolajak túl erőssé tehetik a bodzaitalt. Ezután födjük le az üveget, és hagyjuk állni egy napot.
Másnap tegyük bele a cukrot, és a rizsszemeket, és alaposan keverjük össze, majd födjük le az üveget, és hagyjuk érni 3–4 napot, de közbe ne felejtsük el naponta kétszer megkeverni. Mikor a víz kissé sárgás színűvé válik, a különleges aroma pedig a levegőben is érződik, a bodzaszörpünk elkészült. Ezután szűrjük le üvegekbe az egészet, majd tároljuk a hűtőben. Ha vendégek érkeznek, a legjobb üdítőital, ami csak ilyenkor létezhet.
