A szeretet az önszeretettel kezdődik, és a félelem elfelejtésével folytatódik!
Bármely vallást is vesszük alapul, az egyik legfontosabb erő a világon a szeretet. Fontos szerepe van a virágzásban, a fejlődésben, a teremtésben, a békében, de meghatározó a világ milyenségének alakulásában is.
Laura Maria Cojocaru pszichológus szerint, bármennyire is furcsa, a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a félelem. A félelem az az emberi érzés, amely megsemmisíti a szeretetet, a virágzást, az alkotást, a teremtést. Kétféle félelmet különböztethetünk meg, a külső, és a belső félelmet.
1. Külső félelem
Minden kornak megvolt a maga megfélemlítési eszköze annak érdekében, hogy rendet tartson a társadalomban. Ha valami rosszat akarnál tenni, tudd, hogy megbüntetnek, megbírságolnak, megszólnak stb. Természetünkből adódóan szabad embernek születtünk, de szabadságunknak mégis korlátokat állítottak fel. Már egészen kisgyerek korunk óta azt nevelik belénk, hogy félnünk kell a feljebbvalóktól: a szülőktől, a nagyszülőktől, a tanároktól, a főnöktől, az intézményvezetőktől, a polgármestertől, és nem utolsó sorban az Istentől is.
2. Belső félelem
Leginkább a megfelelési kényszer miatt rettegünk. Félünk attól, hogy másokhoz viszonyítva nem vagyunk elég jók, elég tökéletesek, elég szépek, elég karcsúak, elég okosak, és állandóan másokhoz viszonyítjuk magunkat. Állandó kontroll alatt tartjuk az életünk, hogy megfeleljünk a társadalom által előírt normáknak, egy percig sem vagyunk képesek lazítani, és önmagunk lenni.
Kezdjünk el szeretni!
A szeretet önmagunk szeretetével kezdődik, ez az életben a legnagyobb feladat, amit meg kell tanulnunk. Tiszteletben kell tartanunk azokat a külső és belső tulajdonságokat, amelyeket kaptunk, ismernünk kell a testünk és lelkünk működését, az igényeinket, a gyengeségeinket.
Hogyan tudnánk másnak szeretetet adni, ha önmagunkat sem szeretjük? Hogyan tudnánk másnak segíteni, tanácsot adni, ha a saját életünket nem tudjuk irányítani?
“A legfontosabb, hogy elfelejtsük a külső- és belső félelmeinket. Mindannyian alattvalók vagyunk ebben a világban, nincs egy felső hatalom, akinek kötelezően meg kell felelni. Csak olyan feladatokat kapunk, amelyek által tanulhatunk, és elősegítik a fejlődésünket. Nagyon fontos az is, hogy leválasszuk magunk az isteni hatalom elméletétől, mert Isten nem a mi főnökünk, és mi nem vagyunk a szolgái, akik meg kell feleljenek az elvárásainak. Isten közvetlenül velünk, és nem egy hatalommal áll kapcsolatban, akinek teljesíteni kell az elvárásait. Egyedül a szeretet és a megbocsátás a kötelességünk, nem Neki kell teljesítenünk, hanem a saját ritmusunkban kell fejlődnünk türelemmel és odaadással” – mondja a szakember.
