Az élet számtalan kihívása során gyakran szembesülünk betegséggel, egy olyan állapottal, amely nemcsak a test, hanem a lélek erőforrásait is nagymértékben igénybe veszi. Az I-es típusú cukorbetegség leggyakrabban kora gyermekkorban kezdődik, és mint egy láthatatlan családtag kísér végig az egész életen. A szülők és gyerekek kezdetben ijedten és elutasítóan állnak a kórképpel szemben, de a kezdeti kihívások után a legtöbb esetben megtalálják azt a hitet és erőt, ami által alkalmazkodni tudnak az új életformához. Az orvosoknak, családtagoknak, és barátoknak kulcsfontosságú szerep jut, hogy a fiatal gyerekek megértsék és elfogadják betegségüket, egészséges Énképet alakítsanak ki és önfeledten mosolyogni tudjanak.
2011-ben indult útjára Romániában az első Yuppi Tábor az I-es tipusú cukorbetegek számára. A tábor célkitűzése a krónikus betegséggel együtt elő gyerekek és családjaik segítése élményterápiás táborok által. Azt szeretnék, ha a gyerekek táborban fedezhetnék fel a betegségük által szabott határokat, átlépve azokat és teljes életet élve.
Jelenleg I-es típusú diabéteszes (inzulinfüggő) kamaszokat (13-17 év között) táboroztatnak, viszont rövid távú tervek közé tartozik a „kölyök (7-12 éves) tábor” beindítása, hosszú távon pedig szeretnének családi tábort létrehozni, illetve más betegség-csoportokat is befogadni.
Interjúnkban László Zsuzsát, a tábor elnökét, vezetőjét és Czirják Adriánt, az egyik résztvevőt kérdeztük, az idei élményeikről.
Filantropikum: Honnan a személyes elhivatottság?
Zsuzsa: A személyes elhivatottság saját kamaszkoromból származik, amikor is egy jó barátom súlyosan beteg volt és kb. egy fél éven keresztül csupán 2 személy látogathatta, az egyikük én voltam. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy ez miért van, és azt válaszolta, hogy „mert te nem sajnálkozva nézel rám”. Én azt látom, hogy ezeknek a krónikus beteg gyerekeknek nem a sajnálatunkra van szükségük, hanem arra, hogy normális emberként kezeljük őket, és szerintem ezt kapják ők a Yuppiban.
A szervezés nagy erőforrásokat és anyagi forrásokat is feltételez. Honnan sikerült ezeket begyűjteni?
Valóban, erősen nagyokat. Abban hiszünk, hogy ezt a tábort úgy érdemes szervezni, hogy az különleges, nagyszerű, életeket megváltoztató Csodaország legyen. Ez természetesen egy iszonyatosan magas mérce, ezért rengeteget dolgozunk az előszervezési időszakban és igyekszünk a tábor ideje alatt a lehető legjobb körülményeket biztosítani a táborozó gyerekeinknek.
Ami az előszervezést illeti, az teljes mértékben önkéntes alapon történik, hisz minden főszervezői tag a saját munkahelye, esetleg kisbabája mellett csinálja maximális lélekjelenléttel. Nagyon hálás vagyok szervezőtársaimnak ezért a rengeteg évközi munkáért, és számomra megható, hogy mennyire el tudják magukat kötelezni a Yuppi gondolata mellett.
Ami a tábor anyagi forrásait illeti sajnos nem állunk stabil lábakon. Pályázatainkat és támogatóinkat minden évben újra és újra szintén a szervezői csapat verbuválja össze, készíti el, ami egy óriási erőfeszítés, mivel egy tábor összesített költsége 15-20.000 euró között mozog (annak függvényében, hogy mennyit merünk fektetni eszközbeszerzésre a számtalan foglalkozásba).
Ebben az évben az Ifjúsági és Sport Minisztérium (Ministerul Tineretului si Sportului), a Közösségért Alapítvány és a MOL Gyermekgyógyitó program a fő támogatónk, továbbá az Interetnikumi Kapcsolatok Hivatala (Departamentul pentru Relatii Interetnice), az Azomures SRL, az Edmund-Siemers Alapítvány, Hargita Megye Tanácsa. Örülünk és hálásak vagyunk a támogatásokért, és a nyitottságért kezdeményezésünk irányába.
Mi az, ami összekapcsolja a szervezőket és a résztvevőket? Kinek mi a dolga a táborban?
A táborban a diabéteszes kamaszok és az őket táboroztató önkéntesek, tábori nevükön Manók (köztük a szervezőség egyes tagjai is), vannak jelen. A Manókat a közös cél – a gyerekeknek felejthetetlen és gyógyító élményeket nyújtani – kapcsolja össze, a Manókat és táborozó fiatalokat pedig véleményem szerint a játék öröme kapcsolja össze: a kacagás, az önfeledt játék.
A manók a táborban 4 csoportban működnek:
– Házi Manók: ők a kísérők, akik a teljes tábori héten keresztül egy bizonyos gyerekcsoportot kísérnek, róluk gondoskodnak, őket biztatják, motiválják, és a lelküket ápolgatják.
– Menőmanók: a tábori programokat és foglalkozásokat (kézműves, fotó, zene, színjátszás, lovaglás, evezés, íjászat, mászása kötélpályán) tartó önkéntesek.
– Doki Manók: orvosok és dietetikusok, akik a beteg gyerekek esetében elengedhetetlen egészségügyi ellátást biztosítják, a folyamatos fehérköpeny mentes jelenlétükkel.
– Főmanók: az előbb megnevezett 3 csoportot koordináló vezetőség, akik a feladatok összehangolását biztosítják, az általános tábori életet szervezik.
Milyen programokkal és foglalkozásokkal sikerül elérni, hogy a játék és a szórakozás mögött egy tudatos énképfejlődésben is részesüljenek a gyerekek?
A tábori programok két nagy kategóriába oszthatók: nappali programok és esti nagy játékok. Mindkettőnek az a célja, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, határaikat próbálgassák, különbözőfajta kihívások elé állítva őket.
Ezen fejlődések tudatosításában pedig segítenek a manók visszajelzései, a foglalkozás végén lévő lezáró kör, és mindenek előtt, a kedves napot záró esti beszélgetés.
Esti beszélgetéskor összegyűlnek az egy gyerekcsoporthoz tartozó gyerekek és manók és közösen megbeszélik a nap élményeit. Ennek van véleményem szerint egy különösen bensőséges hangulata, ahol a félelmek, örömök, kisebb-nagyobb fejlődések megoszthatók, megbeszélhetők.
Mi volt az idei legnagyobb kihívás?
Az idei legnagyobb kihívás igazából nem maga a tábor ideje alatt volt, hanem az előszervezésben, mivel sajnos mi is az örökzöld témával találkoztunk, éspedig az anyagi források szűkösségével. Volt sajnos egy időszak, amikor kételkedtünk, hogyan is tudjuk a teljes pénzösszeget összegyűjtögetni, ami a táboroztatáshoz szükséges.
Következésképpen nagyon hálásak vagyunk azon támogatóinknak, akik felismerték kezdeményezésünk fontosságát, és bízunk benne, hogy a jövőben is támogatni fognak, illetve sikerül új támogatókat is bevonzani.
Három szóval, érzéssel hogyan tudnád összefoglalni az idei tábort?
Felhőtlen játék, mosolygó szempárok, elégedett fáradtság.
Mi az, amit üzensz a cukorbeteg gyerekeknek?
Ha még nem táboroztál velünk, jelentkezz tavasszal a következő Yuppi Táborba! Infókat találsz a honlapunkon: www.yuppicamp.ro. Várunk szeretettel és sok-sok közös játékkal!
Mindenkinek: Tudom, hogy nagyon nehezen hihető el egy egészséges személy szájából, de a diabétesz nem betegség, hanem egy állapot. Rajtad múlik, próbáld ki a Tábort!
A továbbiakban a tábor egyik lelkes résztvevője válaszolt kérdéseinkre.
Adrián mi az, ami visszavonzott az idén is a táborba?
A remek társaság, a kiváló programok és a remek hangulat miatt döntöttem úgy, hogy idén is szeretnék részt venni.
Közel tíz éve vagy inzulinfüggő cukorbeteg. Mi az, amiben segít a tábor?
A tábor egy hétig elfeledteti a fiatalokkal hogy cukorbetegek, növeli az önbizalmukat és felszabadultabbá válnak a tábor ideje alatt.
Biztonságban érezted magad? Ki azok, akik vigyáztak rátok?
Igen, biztonságban éreztem magam, mert minden percben mellettem volt egy manó, aki figyelte minden léptemet és rám szólt, ha valamit rosszul csináltam. A manók voltak, akik vigyáztak ránk, ők a nap 16 órájában mellettünk voltak.
Ha három szóval vagy érzéssel kellene jellemezni az idei tábort, melyek lennének azok?
Fantasztikus, vidám, feledhetetlen.
Mit üzensz a szervezőknek?
Elsősorban gratulálnék, mert nagyon jó tábort szerveztek. Másodszor remélem, hogy az elkövetkező táborok is ilyenek vagy ennél jobbak lesznek. Harmadszor remélem, hogy jövőbe is találkozunk, vagy ha nem akkor 4 év múlva manóként.
