A beszélgetés egy olyan üzenetet hordoz, amelyet mindenkinek ismernie kell!
Egy nap Isten úgy döntött, hogy interjút szeretne adni.
„Ha van időd, rendben van…” – válaszoltam
Isten rám mosolygott, és azt mondta:
„Nekem mindig van időm, hiszen számomra az idő örökérvényű.”
„Az első kérdésem az, hogy mi lep meg a leginkább az emberekben?”
„Az, amikor már gyerekkorukban unatkozni kezdenek, és azon törik a fejüket, hogy hogyan tudnának minél hamarább felnőni. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor azon siránkoznak, hogy bárcsak ismét gyerekek lehetnének. Azt is megdöbbenéssel figyelem, hogy a pénz miatt képesek kockáztatni az egészségüket, és végül a nehezen összegyűjtött keresetüket arra költik, hogy kezeltessék magukat. Azt sem értem, hogy miért félnek a legtöbben a jövőjüktől és a jelenüktől. Egyik idősíkot sem élik meg. Azt hiszik örökké élni fognak, majd úgy halnak meg, mint akik sosem éltek valójában.”
Ezután Isten kézen fogott, én meg egy szót sem szóltam.
Majd azt kérdeztem tőle: „Mint szülő, mi szerinted a legfontosabb lecke az életben, amit megtanítanál a gyerekeidnek?”
Isten: „Tanulják meg azt, hogy valakinek a szívét összetörni csak pár másodpercbe telik, de a sebek begyógyítása akár több évnyi munkát igényel. Véssék az eszükbe, hogy egy gazdag embernek nem biztos, hogy mindene megvan. Tudniuk kell, hogy vannak olyan emberek, akik nagyon szeretik őket, de nem tudják kifejezni az érzéseiket. Fontos az is, hogy nem elég az, hogy megbocsássanak másoknak, saját maguknak is meg kell tudniuk bocsátani.”
„Köszönöm szépen a beszélgetést. Szeretnél még valamit üzenni az embereknek, amiről jó, ha tudnak?”
Isten rám nézett, majd mosolyogva azt válaszolta: „Csak még annyit, hogy tudják: én mindig mellettük vagyok.”