A jól ismert kellemes ízvilága mellett a savanyúság valóságos tégelyben zárt patika. A tartósítással ugyanis megőrzik vitamin tartalmukat, sőt több gyógyító tulajdonsággal is gazdagodnak – állítják egyes szakemberek. A savanyúság, mint élelem nem több száz, hanem több ezer éve létezik.
Az első savanyított zöldség az uborka volt, körülbelül kétezer évvel Krisztus születése előtt, és a kínaiak voltak azok, akik először tartósították a gyümölcsöt is.
Állítólag Egyiptom királynője, Kleopátra azért őrizte meg fiatalságát és szépségét, mert nagy fogyasztója volt a savanyúságnak. Napóleon pedig ecetes uborkával is segítette katonáit, hogy azok a hatalmon tartsák őt.
Ahány háziasszony, annyi savanyúság recept, de a legegészségesebb a természetes tejsavas erjesztés, amihez a gyümölcsöt vagy zöldséget sós vízbe kell tenni.
A bennük lévő mikroflóra a szénhidrátokat biológiailag aktív anyagokká alakítja, amelyek jótékony hatással vannak az emberi egészségre. A savanyúság tehát kiváló vitamin- és tejsavforrás.
Függetlenül attól, hogy milyen zöldségkombinációt készítünk, a fűszerek, mint a mustármag, kapor, fokhagyma vagy torma kötelező hozzávalók, mivel ezen összetevők mindegyike egyedi, az egészségre gyakorolt előnyökkel rendelkezik.
A téli kamra sztárja azonban vitathatatlanul a savanyú káposzta marad. Annyira egészséges, és annyi féle felhasználási módja ismeretes, amennyit nem is gondolnánk! A savanyú káposzta több C-vitamint tartalmaz, mint a narancs, és szövetségese a légúti fertőzések kezelésének.
A savanyított zöldségek, vagy ahogyan közismert a csalamádé, egy tökéletes savanyúság télire, mely köretként bármilyen étel mellé tálalható.
Hozzávalók:
- 2,5 kilogramm zöldparadicsom;
- 2 sárgarépa;
- 1 marék karfiolvirág;
- 4 evőkanál durva só;
- 1 szár torma;
- 1 csokor szárított kapor;
- zellerlevél;
- 4 babérlevél;
- 8 gerezd fokhagyma;
- 1 kanál szemes bors;
- 1 evőkanál mustármag.
Az elkészítés módja:
Az üvegeket, amelyekbe a hozzávalókat tesszük, sterilizálni kell. Ezután alaposan mossuk meg a zöldparadicsomot és válogassuk ki az hibás darabokat, mert fennáll annak a veszélye, hogy az egész üveg savanyúságunk megromlik, ha nem így teszünk.
A sárgarépát és a fokhagymát megtisztítjuk, a sárgarépát karikákra vágjuk, a tormát megtisztítjuk és hosszában negyedekre vágjuk.
Közben tegyünk a tűzre 3 liter vizet és 4 evőkanál sót. Amikor felforrt, vegyük le a vizet a tűzről, és hagyjuk amíg kihűl.
Tegyünk egy réteg kaporszárat a zellerlevéllel együtt az üveg aljára. Ezután helyezzük az üvegbe a zöldparadicsomot, a karfiolvirágokkal és sárgarépa karikákkal tarkítva.
Adjuk hozzá a mustármagot és a szemes borsot, majd a babérlevelet, a többi kaprot és zellerszárat.
A végén a sós vízzel felöntjük az üvegeket, melyeket fedővel vagy celofán fóliával jól lezárunk. Az így eltett savanyúságot sötét és hűvös helyen tároljuk.
Néhány hasznos tipp!
A savanyúságokhoz használjunk speciális sót (nem jódozottat), mert különben a savanyúság megpuhul – mi parajdi durva sót használunk.
Ügyeljünk arra, hogy megbontásuk után az üveget mindig szorosan zárjuk vissza.
Rendszeresen ellenőrizzük az edényt. Ha a savanyúság nem hagyja abba az erjedést, viszont már jónak érezzük, használjunk egy kis tartósítószert az erjedési folyamat leállítására. Ettől a leve tiszta, a savanyúság pedig kemény marad.
Ha pedig bizonyos betegségekben szenvedünk, először kérdezzük meg az orvost, hogy fogyaszthatunk-e savanyított zöldséget vagy sem!