Mindannyian úgy mozgunk, és azt teszünk az életünk során, ahogyan helyesnek találjuk, és amit a szívünk diktál. Ha úgy döntesz, hogy életedet a karrierednek szenteled, vagy egész életedben csak utazgatsz, az a te döntésed, és senki más nem szólhat bele.
Napjaink normájaként az a mérvadó, hogy felnőtt emberként mindaddig nem teljesedhetünk teljes mértékben ki, míg le nem telepszünk, és családot nem alapítunk. De ne feledkezzünk meg arról, hogy mindezt a közvélemény tartja így. Sok embernek teljesen más tervei vannak az életre nézve: vannak, akik megházasodnak ugyan, de gyereket nem vállalnak, sőt olyanok is vannak, akik a házasság intézményét egyenesen elutasítják.
De vajon megbánják-e ezek az emberek idős korukban, hogy annak idején úgy döntöttek, nem szeretnének gyermeket?
Úgy látszik, ez a kérdés másokat is foglalkoztatott, hiszen pár napja a Reddit oldal felhasználóinak körében is felmerült a téma, és a vélemények eléggé megosztóak.
„Idős házaspárok, akik anno úgy döntöttetek, hogy nem lesz gyereketek, most, az évek távlatából hogy látjátok ezt a döntéseteket?” – tette fel a véleményrobbantó kérdést egy felhasználó.
Egyik, a Metatron_Fallen névre hallgató felhasználó a következőképp látja:
„Én nem párként gondolok erre a kérdésre, hanem személyként. Rengeteg kapcsolatom volt és kétszer meg is házasodtam. Nem lettem volna jó szülő. Néha bánom, hogy miért nincs más életem, de hát ezeket a lapokat osztotta a sors. Úgy hiszem, hogy jól döntöttem, hogy nem vállaltam gyereket és nem is bánom.”
Piskie, egy másik felhasználó, a következőket mondta el:
„20 éve vagyok házas, mindketten 50 évesek vagyunk. Egyikünk sem szeretett volna gyereket. Tegnap egy csodás délutánt töltöttem a 16 éves unokahúgommal. Beszélgettünk a barátjáról, áfonyát szedtünk és császkáltunk az erdőben. Nagyon jó volt és imádom őt. Az, hogy nem akarsz gyereket épp olyan normális, mintha akarnál – mindig is így éreztem. Semmi megbánás.”
Shapeofthings felhasználó pedig így látja a kérdést:
„Mindig is akartam gyereket, de nem jött az igazi. Nagyon örülök, hogy egyik előző páromtól sincs gyermekem, mert vagy kis szörnyecskéink születtek volna, vagy nem bírtuk volna ki egymás mellett.
Most egy tökéletes társam van, aki teherbe is esett, de a babát elvesztettük. Túl öreg vagyok, hogy újra próbálkozzak. Nagyon sajnálom, hogy nem lehet gyerekem a mostani páromtól.”
Lyeta véleménye a dologról:
„Nagyon cuki unokaöcsém van. Az ő két lánya pedig eszméletlenül aranyosak. Jó velük játszani, bolondozni, de az, hogy hazatérhetek a két kiskutyám mellé, és velük boldog lehetek, nekem elég.”
DoctorJimmy felhasználó ezt mondta:
„Sajnos a páromnak súlyos mentálhigiénés problémái vannak, így tudom, hogy a gyerek felnevelése teljes mértékben az én nyakamba szakadna, amit pedig nem bírnék meg. Néha aggódom, hogy mi lesz, ha megöregszem, mivel eléggé introvertált vagyok és nincs sok barátom. A természetem is nehézkes, ezért valószínű, hogy egyedül leszek majd. Csak remélni tudom, hogy lesznek olyan robotok, akik vigyáznak rám és nem hagynak meghalni.”
Pterelas véleménye:
„Nem bánom! Nem mindenki szeretne és ha ezt letisztázod magadban, akkor a legjobb, ha el is engeded a témát. A gyereknek is rossz, ha a szülő rossz szülő.”
Nottransferable felhasználó pedig így látja:
„Igencsak népes az unokahúg és unokaöcs koszorúm, ráadásul megannyi barátom gyerekének vagyok keresztapja. A keresztapaság és a nagybácsiság óriási élményeket ad, és majd ha egyetemre kerülnek, én mindig ott leszek nekik, amikor a szülőkkel össze rúgják a port. Én leszek a menő nagybácsi, aki elhalmozza őket kirándulásokkal és használt autókkal. Lehet, hogy nincs gyerekem, de az egész család menőnek tart.”
Toppupnak elég megosztó meglátása van:
„Az összes gyereken, amelyet nem akartam, 186,000 dollárt spóroltam.”
JJZ pedig így látja a gyerek témát:
„Mindig is azt hittem, hogy egy nap arra ébredek, hogy készen állok a családalapításra. Na hát ez az ébredés sosem jött el, és már lassan 50 vagyok úgyhogy ezt lekéstem. Néha elgondolkodom, hogy hibát követtem-e el, ne igazából nem bánom, hogy nincs gyerekem. Sokkal több időm volt a karrieremre, olyannyira, hogy nyugdíjba vonulásom után saját céget nyitok. Lehet, hogy nem lesz, aki a segítségemre siessen, de mindenki tegyen úgy, ahogyan jónak látja. Ez egy olyan döntés, amelyet jól át kell gondoljatok a pároddal.”
Intersectaquirer ezt nyilatkozta:
„A feleségem és én 12 éve vagyunk házasok, én 36, ő pedig 40 éves. Tudom, nem a legjobb felállás, de lassan el tudtam fogadni. Én mindig is el tudtam képzelni magam az apai szerepben: kocsikázunk a gyerekkel a városban, meccsekre járunk, vicceket mesélek nekik. Könnyen beszélek, hiszen nem az én testemről van szó. A feleségem túlságosan tiszteli a saját testét ahhoz, hogy feláldozza. Én pedig nem kényszeríthetem erre.
Viszont az unokahúgaim és öccseim mindig ott lesznek nekem, a feleségemmel, pedig életünk végéig egymásra koncentrálhatunk.”
Neked mi a meglátásod? Megbánnád idős korodban, ha nem vállalnál gyereket? Ez egy olyan dolog, ami ha nem jön belülről kár is erőltetni, nemde?