Az ember az idők során tökélyre fejlesztette a benne dúló érzelmek álcázásának művészetét, ám a szem az a testrész, amelyet talán a legnehezebb átverni. A jól ismert közmondás is erre utal, miszerint a szem a lélek tükre. Az összes Földön élő élőlény közül az emberi szem képes a legjobb felbontásban adni az általa látott képet. Fő része a szemgolyó, ám a látáshoz a szemidegek, az idegpályák bonyolult szerkezete és a szem járulékos szervei is szükségesek.
Az emberi szemnek két résszel rendelkező objektívje van: a külső szaruhártya és a belső szemlencse. A szembe hatoló fény mennyiségét a szivárványhártya csökkenti. A szem színét meghatározó szivárványhártya nyílása a pupilla, amelyik a fényrekesz szerepét tölti be a fényerősség függvényében. A fénysugarak az üvegtesten és a retinán fókuszálódnak, majd a központi idegrendszer segítségével áll össze a kép.
Az emberi szemben háromféle színérzékelő receptorsejt van, ezek a csapok. A különböző hullámhosszú fény ezeket más és más mértékben stimulálja. A sárgászöld az L és M csapokat egyformán erősen, de az S csapokat kevéssé aktiválja. A vörös fény az L csapokat sokkal inkább, mint az M csapokat, és az S csapokat nehezen; a kék-zöld az M csapokat erősebben, mint az L csapokat, és az S csapokat egy kicsit erősebben, és a pálcikáknak is ez a fő stimulálója; az ibolyára majdnem kizárólag az S csapok válaszolnak. Az agy ezekből az információkból alkotja meg a különböző színeket a különböző hullámhosszakhoz.
Az alábbiakban Suren Manvelyan örmény fotóművésznek az emberi szemről készített zseniális fényképeit láthatják, amelyek hihetetlen részletességgel mutatják meg mi is rejtőzik a szemünk mélyén.
Forrás: erdekesvilag.hu
