Egy remek filmben láthattuk 10 másodperces Tomot, akinek csupán 10 mp-es memóriája volt, és igencsak mókás helyzeteket generált. Noha ő nem Alzheimerben szenvedett, e kór velejárói nagyban hasonlítanak hozza.
Azonosították azt az enzimet, amely az agyban az újabb emlékek, memória töredékek alkotásáért, tárolásáért felelős, és egy lépéssel közelebb kerültek az Alzheimer kór kezeléséhez – talán egyenesen gyógyításához is.
Fotó: Flickr
A massachusettsi technológiai egyetem kutatói (kivételesen nem britek) sikeresen azonosították a HDAC2 nevezetű enzimet, mely hiányában a legtöbb Alzheimer kóros szenved.
A kísérletek máris további fázisba kerültek, azonnali engedélyt kaptak patkányokon való kísérletezéshez – így az elején biztató eredményeket hozva.
Úgy tűnik, hogy a korunkat sújtó nehézsúlyú betegségek kezelésében körvonalazódni látszik az az ideális párosítás, aminek köszönhetően hatékony kutatási tempót tudnak diktálni tudósaink. Ez nem más, mint a neurológus-genetikus összefogás, együttműködés, valamint a támogatottság, amely sok kísérletsorozatot juttatott eddig is a leállás közelébe. Egészséges esetben ezen nagy prioritást élvező kísérletek állami támogatottságot kéne élvezzenek, jelenleg azonban a legtöbb magánúton látszik finanszírozódni.
Elég sajnálatos dolog, hogy a társadalmat ellehetetlenítő betegségek kutatások csupán mecénási érdekeltséget élveznek, mert valljuk be, az amúgy is drága felszerelések és kísérletek pénzelésére magánúton sosem lesz elegendő pénz.
Nem akarom méltatni, vagy értékelni a hozzáállást, de ha van pénz egy ősember szeme színének megállapítására valahol, valamely pénztárcában, akkor igazán szánhatnának az AIDS kutatásra, és egyéb súlyos betegségek okának feltérképezésére is.
