Nem szeretem kimondani, de muszáj lesz: igen, a gyereked el van kényeztetve. Mikor bármihez kedve támad, és nem kapja meg, elkezd sírni, hisztizni, üvölteni.
Tudom, hogy jó szülő szeretnél lenni. Ez valószínűleg abból adódik, hogy a te szüleid nem figyeltek nagyon oda rád, sőt, volt hogy nem is tudták merre csavarogsz a barátaiddal. Édesapád valószínűleg nem is tudta, hogy milyen átlaggal végezted el az iskolát. Édesanyád is sokat dolgozott, és mikor hazaért a munkából, azonnal lepihent, és majd este volt egy kis ideje rád.
Te nem vagy olyan, mint ők. Te másképp éled az életed, másképp neveled a gyerekedet.
Te mindent megteszel, hogy a szemed fénye boldog legyen, és mindent akarsz tudni, ami vele kapcsolatos. Azt akarod, hogy a gyereked különlegesnek és fontosnak érezze magát, aki beleszólhat a döntésekbe. Sosem késel el, ha utána kell menni az iskolába, ezer kérdést felteszel, hogy mit tanult ma, vagy megette-e az ebédjét. Azt szeretnéd, hogy a legjobb legyen, és ne okozzon csalódást neked, ahogyan te érzed ezt magaddal kapcsolatban.
De ez odavezet, hogy a gyerek azt fogja érezni, hogy minden körülötte forog, és így válik elkényeztetetté.
Milyen hibákat követünk el?
Alkudozni nem szabad!
Ha a gyerek valamit akar, akkor elkezdődik az alkudozás: “Ha megveszem neked ezt, akkor reggel beágyazol, összeszedet a játékaidat, kiviszed a szemetet.” És ha ő ezeket a feltételeket nem teljesítik, akkor megint adsz egy esélyt neki. Az a kedvencem, mikor a gyerek megígéri, hogy később megcsinálja a feladatait, de persze úgy sem tartja a szavát. Ez nem jó, így meg kell húznunk a határokat, és többé nincs alkudozás.
Rendet rakunk a szobájában
Mikor a gyerek szobája úgy fest, mintha bombát robbantottak volna, akkor fogjuk magunkat, és rendet rakunk. Ezt a gyerek úgy értelmezi, hogy azt csinálhat, amit akar, mert úgyis valamelyik szülő elvégzi helyette a munkát. És ezzel elkényelmesedik.
Mikor megkérdezzük, hogy mit szeretne enni vacsorára
Én nem nagyon emlékszem arra, hogy gyerekkoromban gyakran megkérdezték, hogy mit szeretnék ebédelni, vacsorázni. Te emlékszel erre, kedves anyuka? Nem hinném! A gyereknek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy amit az édesanyja készít, azt kell megennie. És kész!
Azt akarjuk, hogy mindenáron boldog legyen
Persze, hogy minden szülő ezt szeretné, efelől nincs semmi kétség, de az is rendben van, ha nem minden úgy alakul, ahogy azt a gyerek elképzeli. Ahhoz, hogy valami sikerüljön, neki is meg kell dolgoznia azért. És a felelősséget is csak így tudja megtanulni.
Nincsenek kifogások
Nagy hiba, ha állandóan azzal mentjük fel a gyereket a teendői alól, hogy most szomorú, fáradt, nincs kedve hozzá. Ha ezt sokáig eljátsszuk, egy elkényeztetett gyerek fog ülni a kanapén még sok-sok éven keresztül.
