A sorozatfüggőségnek tényleg van tudományos alapja? Mikor jelenthetjük ki, hogy valóban erről van szó?
E függőségnek van enyhe és intenzívebb formája is (az egyetemisták nyilván az utóbbiban szenvednek). Erős függésről akkor beszélhetünk, ha addig képtelenek vagyunk kikelni az ágyból, amíg a sorozat évadjának összes részét meg nem néztük, esetleg következő évadnak szökünk. Ez párosulhat olyan magatartással is, hogy az újabb rész vetítését fontosabb programnak tekintjük, mint a vacsorát. Röviden szólva akkor függő valaki, ha a sorozat bámulása átveszi a személyes ügyek intézésének helyét.
Ha ráleltél egy igazán király sorozatra, és jobb híján a hétvégédet azzal töltöd, hogy megnézel belőle pár évadot, még nem kell kétségbe ess. Ha könyvet olvasol, és tényleg elkaptad azt, ami neked való, olyankor se tudod lerakni a könyvet, míg egy adott cselekményszál be nem fejeződik – és ettől még nem vagy függő.
A függőségről
Mindenek előtt vannak olyan személyiségek, akik hajlamosak a függőségre, mivel mindent túlzásba visznek, és a végleteket keresik. Akik már éltek meg függőséget azt állítják, hogy a terápia után ugyan elmúlt például az alkohol függőség, de ehelyett azt vették észre, hogy valami egyéb tölti be a szerepét (rágógumi függőség, tökmag, csokoládé, munka). A sorozatfüggőség áldozatai nem ritkán a szereplőkkel álmodnak, és számukra biztonságot jelent mindig ugyan abba a világba, hangulatba és cselekménybe “visszakerülni”, vagyis ritka nyugodtak, ha sorozatukat nézhetik.
Megelőző tanácsok
Kövesd, hogy pontosan menny időt töltesz sorozataid nézésével.
Számold össze, hogy mi mindenről maradsz le e időigényes hobbival.
Készíts listát arról, hogy még mi mindennel szeretnél foglalkozni, majd fektesd ezekbe az energiát (és főleg az időt!)
Csökkentsd hetente mondjuk 20 perccel az erre szánt időt, amíg legalább a felére nem csökkented.
Az előző pont teljesítése után jelölj ki egy napot, amikor egyáltalán nem nézel sorozatot.
