1991-ben egy amerikai nőnek halálon túli élményben volt része. Pam Raynoldsot orvosai 45 percig tartották klinikai halál állapotában, amikor agyi aneurizmával műtötték. Felébresztése után a nő elképzelhetetlen dolgokat mesélt az orvosoknak.
Annak ellenére, hogy klinikai halál állapotában volt, Pam szakaszról-szakaszra felidézte a műtétet, és azt állította, hogy élet és halál között lebegve elhagyta testét. A hivatalos statisztikák szerint a klinikai állapotból visszatérők 18 százaléka mesélt halál utáni életről. Az emberi tudat és test két különböző és független entitás. Akinek ugyanis nem működik az agya, az nincs tudatánál, így nem is lehetnek új emlékei.
Ennek tudatában pedig mivel magyarázhatók ezek a beszámolók?
A Kentucky Egyetem kutatói abból a hipotézisből indultak ki, hogy ezek a tapasztalatok a REM-alváshoz hasonló elveken nyugszanak. A REM (Rapid Eye Movement – gyors szemmozgás) fázisban a légzés szabálytalanabb, gyorsabb és kevésbé mély. A szemek gyors mozgást végeznek mindenféle irányban, a végtagok izmai átmenetileg képtelenek a mozgásra.
Az álmok túlnyomó többsége a REM fázisban történik. A vizsgálatok szerint ekkor az agynak azok a területei aktívak, amelyek a tanulásban, a gondolkodásban, a dolgok megszervezésében vesznek részt. A kutatók szerint az ezeket az élményeket megtapasztaló páciensek tudata hamarabb ébred, és azt hallucinálják, hogy elszakadnak fizikai testüktől. A traumatizált agy REM-fázisba lép, és ez a magyarázata a nagyon valóságosnak tűnő álmoknak.
Az agyhalott állapotban lévő emberel hangokat hallanak, dolgokat látnak, mivel az agytörzsük az agy többi részétől függetlenül is képes működni, legalábbis egy meghatározott ideig. Így a REM alvási zavarok az agytörzsben lépnek fel.
De hogyan lehetséges, hogy egy személy testen kívüli élményeket tapasztaljon meg úgy, hogy nincs a klinikai halál állapotában?
A hipotézist véletlenül fedezte fel egy orvos, aki egy epilepsziában szenvedő betegnél próbálta megállapítani a szívroham okait. A svájci neurológus, Olaf Blanke több vizsgálatot is végzett agyi elektródákkal a 43 éves páciensen, hogy kiderítse az egyes területei mit irányítanak. Amikor az agy egy bizonyos területét, a parietális agyi régiót stimulálta, a nőnek testen kívüli élményei támadtak. Mind dr. Blake, mind pedig a Kentucky Egyetem szakembereinek kutatási eredményei részben megmagyarázzák a halál utáni élet élményeit, és a test elhagyásának tapasztalását. Válaszolni tudtak, a „hogyan” kérdésre, ám a „miért”-re egyelőre nincs felelet. Amikor erre is választ találunk, akkor a tudomány a metafizika ajtaján fog kopogtatni.
