Albert Einstein a valaha élt egyik legzseniálisabb tudós volt, de ez még nem azt jelenti, hogy férjnek és apának is ugyanilyen nagyszerű lett volna.
Sőt mi több, a híres fizikus minden szempontból közömbös férjnek és apának bizonyult. Első feleségének, Milevának írt korai szerelmes levelei ugyan a romantikusságukról híresek, de ugyanaz a férfi, aki egykor „őrült vágyról” írt szerelmének, később szigorú szabályrendszert dolgozott ki, és elvárta, hogy Mileva ahhoz tartsa magát a házasságukban.
Albert Einstein és Mileva Marić 1896-ban ismerkedtek meg a Zürichi Egyetemen. Mileva 4 évvel idősebb volt a férfinál, és ő volt az egyetlen nő, aki fizikát tanult az egyetemen. Közös érdeklődéseiknek köszönhetően hamar barátságot kötöttek, majd 1903-ban össze is házasodtak.
11 év házasság után azonban a házasságuk megromlott, és gyerekeik érdekét tartva szem előtt, inkább elváltak egymástól.
Még mielőtt erre sor került volna, Einstein tett egy végső kísérletet házasságuk megmentésére, kidolgozott egy szigorú szabályrendszert, és elvárta, hogy Mileva ehhez tartsa magát. Ezekről a szabályokról Walter Isaacson is ír Einstein: His Life and Universe című könyvében.
Einstein elvárta, hogy a felesége kiszolgálja őt, de cserébe nem várhatta tőle semmilyen személyes vonzalom jeleit. Milevának gondoskodnia kellett a háztartásról, és napi háromszor fel kellett szolgálnia az ételt a férjének.
Ezenkívül arról is gondoskodnia kellett, hogy a fizikus ruhái mindig rendben legyenek, és meg kellett róla győződnie, hogy a dolgozószobájába nem megy be senki. De a szabályok nem merülte ki a háztartás körüli tennivalók előírásában:
- Milevának le kellett mondania minden személyes jellegű kapcsolatról, hacsak azok nem voltak társadalmilag feltétlenül szükségesek.
- Nem várhatta el, hogy Einstein otthon maradjon vele, vagy együtt elutazzanak valahová.
- Nem számíthatott semmilyen intim kapcsolatra, és nem is elégedetlenkedhetett emiatt.
- El kellett hallgatnia, amikor a férje arra kérte.
- Azonnal el kellett hagynia a hálószobát vagy a dolgozószobát, minden ellenkezés nélkül, amikor Einstein megkérte rá.
- Nem volt szabad kritizálnia a férjét.
- Nem becsmérelhette Einsteint a gyerekeik előtt.
Ezt a listát Einstein 1914-ben írta.
A válás
Az elkerülhetetlen végül mégis bekövetkezett: Mileva nem tudta tovább elviselni Einstein viselkedését, és két fiúkkal együtt kiköltözött berlini házukból. A párnak három gyereke született közösen – Lieserl, Hans Albert és Eduard – de Lieserl, aki még házasságkötésük előtt született, nem élt a családdal, és sorsáról semmi biztosat nem lehet tudni. A házaspár végül 1919-ben elvált, (ekkor tulajdonképpen már 5 éve külön éltek), és úgy tűnt, Einsteint egyáltalán nem zavarta, hogy így alakultak a dolgok, kijelentette, hogy boldog, hogy egyedül élhet „a nagy lakásban, ahol semmi nem zavarja meg a csendet.”
Albert Einstein, és unokatestvére, Elsa, szerelme
Nem sokkal azután, hogy elvált Milevától, Einstein újra megnősült, második felesége az unokatestvére, Elsa Löwenthal volt. A viszonyuk tulajdonképpen még 1912-ben kezdődött Berlinben.
Miután összeházasodtak, Elsa hajlandó volt alkalmazkodni az Einstein által felállított szabályokhoz, de úgy tűnt, ez sem biztosíthatta a boldogságot. Einstein többször is megcsalta Elsát, többek között a titkárnőjével, Bette Neumannal is.
Albert Einstein és Elsa 1935-ben az Amerikai Egyesült Államokba költöztek, de mindössze egy évvel később a nő meghalt.
Einstein és a boldogság elmélete
Míg a szerelmi élete nem volt éppenséggel ideális, és a házasságai nem alakultak túl jól, Einstein a munkájában kimagasló teljesítményeket ért el. Einstein 1922-ben vetette papírra ezt a gondolatot, és borravaló helyett ezt nyomta egy szállodai hordár kezébe. A szöveg később a boldogság elmélete néven vált ismertté: „A nyugodt és szerény élet sokkal több boldogságot hoz, mint a siker folyamatos hajszolása, ami állandó nyugtalansággal jár együtt.”
A cetli, amire Einstein ezeket a szavakat vetette, több mint egy millió dollárért kelt el 2017-ben.
Fotó: Wikipedia
