Cikksorozatunk harmadik része a buddhista hitvilág érdekes esküvői szertartását részletezi. Lássuk hát!
A buddhizmus egy olyan vallás, amely nagyobb jelentőséget tulajdonít a halálnak, a reinkarnációnak, mint a jelenlegi élet apróságainak, így az esküvő sem egy fontos esemény náluk. Ebből adódóan ők az egyetlenek, akiknél nincsenek erre a napra vonatkozó, kőbe vésett szabályok. Régebben, ahogy sok más vallásnál, itt sem a fiatalok döntöttek a házasságról és a párválasztásról, hanem a szülők. Ahogy a hinduk, ők is kikérik az esküvő előtt egy asztrológus véleményét, aki a ceremónia napját is meghatározza.
Láma, vagy más szerzetes jelenléte elhanyagolható, szerintük nem kell egy földi közvetítő személy ahhoz, hogy a jegyespár egybekeljen. Az egyetlen, aki előtt az egész szertartás zajlik, az egy Buddha szobor, mivel úgy tartják, nem egy ember kell ahhoz, hogy ők össze tudjanak házasodni.
Az egész ceremónia a lelkiségről szól, így egyéni, kinél hogy zajlik a fogadalomtétel. Már ha tesznek, mivel ez sem egy kötelező elem, mivel a buddhisták szerint mindenki szabad és független, így sokan feleslegesnek tartják. Ha mégis ragaszkodnak ehhez, természetesen nincs semmi akadálya, akkor a menyasszony és a vőlegény is elmondja a virágokkal körülszórt Buddha előtt a spontán esküjét.
A külsőségeknek csupán annyiban van jelentőségük, hogy egy meghitt, bensőséges hangulatot akarnak maguknak megteremteni. Ezért legtöbbször a termet ezernyi színes virággal díszítik, és csak gyertyákkal, mécsesekkel megoldott hangulatvilágítást alkalmaznak. A szertartás helyszíne sem kötött, bárhol meg lehet tartani, de általában egy buddhista templomot választanak, de ugyanúgy kimondhatják egymásnak a boldogító igent otthoni körülmények között is. Ruhaválasztás tekintetében a menyasszonynál itt is a fehér szín dominál, de ettől persze el lehet térni. A megfelelő cipő utáni kutakodást megspórolják, ugyanis a ceremónia az elejétől a végéig mezítláb zajlik.
A gyűrűcsere utáni lakodalom a bőséget szimbolizálja, ahol rengeteg fajta étel sorakozik fel svédasztal szerűen: a hagyományok szerint mindenkinek mindenből kell ennie, így jelképezve a két család összetartozását.