“Ilyen a nagy ember: nem nyög a bajban; nem panaszkodik a végzetéről; tudja, honnan jött, és hová tart, méltányos istennel-emberrel-természettel szemben, lelkét nem háborgatják a kellemetlenségek, nem zúgolódik rozoga teste miatt.
» Horoszkóp 2023. OKTÓBER: az ősz második hónapja boldogságot és pozitív változásokat hoz mindenki életében!
» A hagyományos elveket valló feleség szerint minden nőnek otthon kellene maradnia, hogy gondoskodjon a férjéről
» 5 ok, amiért jobb ha azonnal felhagysz a lelki társ keresésével
» A szakértők szerint ez az 5 legkárosabb szó, amit egy gyereknek mondhatunk
A romlott lélek legárulóbb jele a hullámzás, a szüntelen hánykódás az erények tettetése és a bűnök imádata között, míg a nagy ember mindig egy és ugyanaz marad, vagyis állandó. Ez az egyetlen igazi nagyság. Figyelmünket magára vonja, mi pedig jól látjuk, ahogy fényével bevilágítja a sötétséget.” (Seneca)
Seneca szavaival jellemezném Őt, a Nagy Embert, Erőss Zsoltot,akit – sajnálatos módon, eltűnése óta – a tengernyi sok szép dícséret mellett rengeteg negatív kritika és kemény vád is ér: „felelőtlen”,”meggondolatlan”,”nem gondol a családjára,a gyerekeire” és még sorolhatnám…
Én úgy gondolom, hogy minden embernek megvan a saját bensőséges élete, amiben ő maga dönti el azt, hogy mit vállal be és miről mond le. Egyikünknek sem lenne szabad kritizálni a másik ember döntéseit, nincs jogunk beleszólni kívülállóként semmibe, amihez nincs közünk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ha meghallunk, elolvasunk egy hírt tévében, rádióban, újságban, akár rossz vagy jó, máris következtetéseket vonunk le, rágalmazzuk, szidjuk, nem így, hanem úgy kellett volna, ilyen meg olyan… De kérdezem én, őszintén feltette bárki is magának a kérdést legalább egyszer élete során, amikor pocskondiázásba kezdett, hogy „állj, ki vagyok én, hogy véleményt mondjak mindezekről az emberekről, vagy bárki másról?” Ki adott nekünk hatalmat, hogy kritizálhassuk őket, hogy hibáztassuk bármiért is?!
Sokuknak a leghalványabb fogalmuk nincs arról, hogy ki az vagy ki volt az a személy, nem látnak bele az életébe, a gondolataiba de máris határozott véleményt alkotnak. Özönlik a sok szenny és szidalmazás az internetes portálokon is másodpercenként. Erre csak az a kifejezés talál,hogy SZOMORÚ. Szomorú az, hogy mielőtt magunkba néznék és magunkat elemeznénk, máris dobigálózunk a sértő szavakkal ,az ízléstelen kifejezésekkel mások iránt, otthon a székben ülve bármit megtehetünk és azt gondoljuk, ez igen, most nagyot alkottunk. Hát közel sem a bátor, jó cselekedetek közé tartoznak ezek a tettek. Na de ha az embernek nincsenek ellenségei és kritikusai,akkor nem is igazi egyéniség ugyebár.
Zsolt egy ERŐSS, bátor, kitartó, nagy ember volt, aki nem félt a haláltól. Élte az életet és tudta, hogyan kell azt csinálni. Ő tisztában volt a kockázattal, a rizikóval és eddig tartott földi élete, de az tele volt szép eseményekkel, úgy élte az életét, ahogy szerette, vidáman, boldogan. 45 év alatt annyi élménnyel gazdagodott, hogy ezt a nagy élményáradatot szétoszthatnánk sok megsavanyodott, betokosodott ember életében. Úgy vélte: „Mindenki kísérti a sorsot, aki él. Van, aki azzal, hogy felmászik a hegyre, valaki azzal, hogy fel sem áll a fotelből” és mennyire igaz. Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd élni. A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer.
Én úgy érzem, hogy mindegyikünknek, egyenként a világon van egy helyünk ,amelyet nekünk kell betöltenünk és amelyet senki más nem tölthet be rajtunk kívül.Valami, amit nekünk kell megtennünk, amit senki más nem tehet meg. Választhatom, hogy olyan személyiség legyek, akit esetlegesen hoznak létre a történések, vagy akit az általam választott tettek és események határoznak meg. Az ÉN megteremtésének ez utóbbi a tudatos változata. Csak menni kell előre és nem szabad másokkal foglalkozni, vagy éppen azzal, hogy hülyének néz mindenki. Egy dologban biztos vagyok, a nagy utak azok, amelyek igazán hosszúak és jelentőségteljesek, hatalmas megállító táblákkal vannak tele és nehézségekkel, pontosan azért, hogy próbára tegyenek, hiszen nem mindenki érdemli meg a jutalmat. Azt a bizonyos dolgot, amit neked szántak és a tiéd, bárhogy is alakul az élet. Nem kell mindenkinek felérnie a csúcsra – pedig mindneki előtt ott a lehetőség. Egy dolgot mindenképp érdemes szem előtt tartani: A TIED LEHET MINDEN, AMIRE VÁGYSZ, DE HA NEM TESZEL ÉRTE SEMMIT, A HELYÉN MARAD – ahogy Te is. Az élet nem a biztonságról szól, minden nap és perc kockázatokkal jár. Semmi sem történik kockázatmentesen, de ha nem kockáztatsz, nem is történik semmi. Ezen a világon a legtöbbet azok az emberek kockáztatják, akik soha a legkisebb kockázatot sem vállalják.
Erőss Zsolt egyénisége mindig példaértékű volt, az és lesz számomra. Büszke vagyok rá és szívemből remélem, hogy az emberek legnagyobb része osztozik érzésemben.
Élvezd ki, éld meg, éld át ezt a „rongyos élet”-et, most, amíg még itt vagyunk, és úgy éld, hogy tudd, hová akarsz eljutni, mivé akarsz válni, kivé akarsz kiteljesedni és váltsd valóra!!!!
Benedek Judit
