A 2023-as téli napforduló az a nap, amikor a tél valóban elkezdődik, rövid, nagyon hideg napokkal. Ugyanakkor innentől kezdve fokozatosan egyre hosszabbak lesznek a napok a 2024-es tavaszi nap-éj egyenlőségig.
A 2023-as téli napforduló napja lesz az év legrövidebb napja, amit az év leghosszabb éjszakája előz meg. A téli napforduló időpontját a Föld mozgásától függően számítják ki, és általában december 21-e és 23-a közé esik, de leggyakrabban 21-re. A 2023-as téli napforduló azonban egy kicsit másképp alakul, mivel december 22-re, egy pénteki napra esik.
Mit jelent pontosan a napforduló
A napforduló, latinul solstitium (sol – Nap +sistere – egyhelyben állni) csillagászati kifejezés, amivel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. A napforduló tehát az évnek azt az időszakát jelöli, amikor a Nap mintegy megáll az égbolton, mielőtt megváltoztatná az útját látszólagos pályáján.
Az év többi napjától eltérően, amikor a Napnak a horizonthoz viszonyított szöge a meridián átmetszésénél egyik napról a másikra jelentősen megváltozik, a napfordulókon ez a szög néhány napra állandósul. Mind a téli, mind a nyári napfordulók idején a Nap néhány napig látszólag mozdulatlanul áll, vagyis ugyanott delel, december 21. és 23. között, illetve június 21. és 23. között.
A téli napforduló az a pillanat, amikor a Nap-Föld középpontokat összekötő egyenes és az egyenlítő síkja által bezárt szög a legnagyobb értékét éri el a Nap déli félgömbön való elhelyezkedése mellett. A téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát (következésképpen a leghosszabb éjszakát) adja az északi féltekén.
Aki az év két napfordulóján megfigyeli a Nap helyzetét az égen, észreveheti, hogy a téli napforduló idején a Nap mindössze alig 19 fokos szögben delel az égen a horizonthoz képest, a nyári napfordulókor pedig 66 fokos szögben – Magyarország területéről nézve.
Téli napforduló 2023: mikor kel fel és mikor nyugszik a Nap
A 2023-as téli napforduló tehát december 22-én, nagyon korán reggel, 4:27-kor lesz. December 22-én, pénteken lesz az év legrövidebb napja, a legkevesebb nappali órával. A december 21-ről 22-re virradó éjszaka pedig a leghosszabb lesz az évben.
A téli napfordulót követően a nappalok minden nap 2-3 perccel hosszabbak lesznek, egészen a 2024-es tavaszi nap-éj egyenlőségig, amikor a nappal és az éjszaka egyenlő hosszúak lesznek, majd a nappalok hossza tovább nyúlik egészen a 2024-es nyári napfordulóig, ami június 21-én lesz.
A 2023-as téli napforduló idején a Nap körülbelül 6:49-kor kel fel és 15:41-kor nyugszik és körülbelül 8,5 órát van fent az égen, az éjszaka pedig több mint 15 órán át tart majd.
Csillagászati jelenségek a téli napforduló környékén
December 22-e körül, mivel korán sötétedik, több fontos bolygó is látható lesz szabad szemmel.
A Vénusz és a Jupiter már délután fél 5 körül láthatóak lesznek, mindkettő nagyon fényesen ragyog majd, ha az égbolt és a légkör egyaránt tiszta. A Szaturnusz is látható lesz, bár valamivel halványabban. A Vénuszt a legkönnyebb észrevenni, mert közelebb van a Földhöz.
Reggel 6 óra előtt a Mars is látható lesz délkeleti irányban.
Idén, néhány nappal a 2023-as téli napforduló előtt éri el a Geminidák meteorraj a csúcspontját, december 13-a, 14-e környékén, amikor akár óránként 100 hullócsillag is megfigyelhető lesz, ha a körülmények megfelelőek, azaz nagyon tiszta és derült az éjszakai égbolt.
A téli napforduló dátumai 2024 és 203 között
2024 – december 21., 10:21
2025 – december 21., 16:03
2026 – december 21., 22:50
2027 – december 21., 03:42
2028 – december 21., 09:20
2029 – december 21., 08:52
2030 – december 21., 20:29
A téli napforduló jelentősége az ókori világban
A napfordulókat és nap-éj egyenlőségeket már az ókorban is nagy pontossággal kiszámították, és az ókori népek a téli napfordulót az új év kezdetének tekintették. India, Ázsia és Európa ősi népei számára a téli napforduló a Napisten halálát és feltámadását jelképezte, egy új mezőgazdasági ciklus kezdetét.
A mai világban a napfordulók már nem számítanak annyira varázslatos jelenségnek, a régi időkben azonban amikor a Nap és a bolygók mozgása diktálta az élet ritmusát, az emberek a téli napfordulót mágikus időpontnak tartották.
A téli napfordulóról szóló legkorábbi feljegyzések Mezopotámiából származnak, és több mint 2500 évre nyúlnak vissza. Akkoriban az emberek 12 napon át ünnepelték Mardukot, a napistent, szertartásokkal, áldozatokkal és hatalmas lakomákkal.
A napfordulót a fény és a sötétség, a jó és a rossz közötti harcnak tekintették, és az emberek imádkoztak az istenségekhez, hogy visszahozzák a fényt, és elindítsanak egy új mezőgazdasági ciklust. A Római Birodalom hagyományaiban a napforduló napját az új év kezdetének tekintették, és Sol Invictusnak, vagyis a legyőzhetetlen Napnak szentelték. Sol Invictus a római panteon legfontosabb istene lett az időszámításunk előtti utolsó évszázadokban, akit december 25-én hatalmas ünnepségekkel tiszteltek meg a köztereken, mulatságokkal és hangos tüzekkel, amelyek a Nap meleg fényét csalogatták. Ennek az istennek az ünneplését néhány száz évvel később, a keresztény vallás római meghonosodása után felváltotta a karácsony, vagyis Jézus Krisztus születésének megünneplése.
A Sol Invictusnak szentelt december 25-i dátum volt az óév vége és az új kezdete. Ez a hagyomány Julius Caesar római császár idején változott meg, aki az új év kezdetét i. e. 46-ban január 1-jére tette, Janus, az átjárások (iani) és kapuk (ianuae), így a be- és kijárás, a kezdet és vég védőszellemének tiszteletére. Hozzá imádkoztak a rómaiak minden fontos tettük előtt. Az ősidőkben az istenek apjának is őt tartották. Róla kapta nevét január hónap.
Téli napforduló a népi hiedelemben
A téli napfordulóhoz számos népszokás kapcsolódik. Az ősi magyarságnál a téli napforduló volt a karacsun, azaz a „sötétség átfordulásának” ünnepe. A karacsun olyan erősen gyökerezett a magyar hagyományban, hogy a jóval később meghonosodott keresztény ünnep, a karácsony neve is ebből származik – nem pedig Krisztus nevéből vagy a születés szóból, mint a legtöbb európai nyelvben.
Az ünnepségekben fontos szerep jutott a tűznek, hiszen az a fényt és a meleget jelképezte. Ilyenkor óriási tüzeket gyújtottak, és a tűz körül táncoltak, énekeltek, hogy megünnepeljék a fény győzelmét a sötétség felett, és elűzzék a gonoszt.
A karácsonyhoz kötődő szokások nagy része összemosódik a pogány hagyományokkal. A karácsonyfa-állítás szokása is az ókori napfordulóünnepekben gyökerezik. A pogány hiedelmek szerint a fenyőfa és az örökzöldekből font koszorúk védelmet nyújtanak a téli napforduló idején elszabaduló gonosz szellemek ellen.
Az ajándékozás is a kereszténység előtti időkből ered, a gyerekek és a szegények megajándékozása a rómaiaknál már a Saturnalia – a Szaturnusz isten tiszteletére rendezett ünnepségek – idején is szokás volt.
A regölés szokása is a pogány ünnepkörre nyúlik vissza, célja a gonosz szellemek elűzése volt.
A téli napfordulót a régi hagyományoknak megfelelően rituális áldozatokkal és lakomákkal köszöntötték. Ennek egyik változata lényegében a hagyományos disznóvágás is. A téli hónapokra időzített disznóölésnek, ami a paraszti háztartások éves hústartalékának biztosítását szolgálta, Magyarországon több évszázados hagyománya van. A disznóvágást és az azt követő vacsorát, a disznótort november 30-tól (András napjától) karácsonyig, illetve a januári hideg napokra időzítették. A december 21-ét, azaz Tamás napot pedig különösen alkalmasnak találták a disznóvágásra. Sokan úgy tartották, hogy a Tamás-napon vágott disznó hája nem avasodik meg ezért számos betegség gyógyítására alkalmas. De kivételek is vannak: bizonyos vidékeken például éppen azt tartották, hogy ezen a napon nem szabad disznót vágni.
