Egy Észak-Karolinából, Charlotte-ból származó édesanya fontos üzenetet osztott meg más szülőkkel arról, hogy milyen fontos megtanítani a gyerekeknek, mi a teendő vészhelyzet esetén, miután majdnem megfulladt, és egyedül a gyerekeitől várhatott segítséget.
Lindsay Smith egy tipikus hétfői napon egyedül volt otthon három fiával, a 8 éves Hunterrel, a 7 éves Michaellel és az 5 éves Abe-bel, amikor fulladozni kezdett egy kis darab szalonnától.
Lindsay elmondása szerint az elmúlt évben két nyakműtéten is átesett, ezért gyakran előfordulnak hasonló fulladásos esetek, de eddig még mindig volt más felnőtt is a közelben.
„Az a helyzet a fulladással, hogy nem tudsz segítséget hívni” – mondta Lindsay.
Amikor a nő fulladozni kezdett, Michael épp a kedvenc tévéműsorát nézte, de Abe szerencsére éppen megfordult, és az édesanyjára nézett. Bár a kisfiú még csak 5 éves, tudta, hogy valami nincs rendben.
„Egyáltalán nem kaptam levegőt” – magyarázta Lindsay az Instagramján. „Tudtam, hogy a következő percben, ha nem kapok levegőt, elájulok. Így egy percem volt arra, hogy kitaláljam, mit fogok csinálni, mielőtt ez megtörténne.”
Szerencsére kézügyben volt a telefonja, és tárcsázta a segélyhívószámot, közben Abe-re nézett, hogy a kisfiú megértse, az édesanyja nincs jól, és segítséget kell kérnie.
„Tudtam, hogy ha látni fogja a telefon képernyőjén a 911-et, tudni fogja, hogy segítséget kell hívnia” – mesélte az édesanya.
Lindsay 8 éves fia, Hunter, koraszülöttként jött világra, és emiatt több egészségügyi problémája is van, többek között asztmával és epilepsziával is küzd, és az immunrendszere is gyengébb. Ezért az egész család elsősegélynyújtó tanfolyamokat vett, és mindannyian tudják, mi a teendő vészhelyzetben. Lindsay 11 éves lánya, Hannah, mindössze 7 éves volt, amikor megkapta az újraélesztési és elsősegélynyújtó képesítést.
„A gyerekeinknek tudniuk kell, hogy nem ijesztő dolog hívni a 911-et” – mondta.
Miközben arra készült, hogy átadja a telefont a fiának, Lindsay előrehajolt a székben, amennyire csak tudott, és imádkozni kezdett. „Istenem, kérlek, segíts. Ne hagyd, hogy a gyerekeim lássák ezt megtörténni, ne kelljen végignézünk, ahogy megfulladok.”
Úgy tűnik, Isten meghallgatta az imáit, mert Lindsay végre levegőhöz jutott, még ha először csak nehezen is. Az első levegővétele hangos volt, és halálra rémítette a fiát, de ez is elég volt ahhoz, hogy köhögni kezdjen.
A megrázó élmény igazi ébresztőként szolgált Lindsay számára, aki éveken át a hasonló vészhelyzetekre készítette fel a gyerekeit. „A gyerekeimnek Hunter miatt tudniuk kell, mi a teendő vészhelyzet esetén. De az soha nem jutott eszembe, hogy esetleg nekem kell segítséget hívniuk” – mondta.
Lindsay szerint minden 3 évesnél idősebb gyereknek képesnek kell lennie arra, hogy segítséget hívjon, és nem szabad félniük attól, hogy tárcsázzák a segélyhívó számot.
„Az anyukák példátlanul sok időt töltenek most a gyerekeikkel. Az otthoni oktatásban az a legjobb, hogy több időt tölthetsz velük, és ezt úgy használhatod ki a legjobban, hogy megtanítod nekik, hogy hívják a segélyhívó számot, hogy jegyezzék meg a címüket, a telefonszámodat, és mit kell tenniük vészhelyzet esetén, anélkül, hogy pánikba esnének.”
Mióta megosztotta tapasztalatait, Lindsay rengeteg választ kapott más szülőktől, akik az ő tanácsára elkezdték megtanítani a gyerekeiket arra, hogy kell segítséget hívniuk vészhelyzet esetén.
„Egy kicsit kreatívnak kell lenni a billentyűzáras telefonok miatt” – mondta Lindsay, hozzátéve, hogy a gyerekeknek azt is tudniuk kell, melyik szomszédhoz fordulhatnak segítségért.
Sokan azt mondták, azért nem tanították meg a gyerekeiknek ezeket az alapvető dolgokat, mert félelemmel gondoltak arra, hogy valaha is használniuk kelljen ezeket a készségeket. „Ez nem ijesztő dolog, épp ellenkezőleg, erőt ad, és biztonságban tartja a családodat” – mondta erre Lindsay. „Megnyugtató a tudat, hogy van segítséged.”
Azokban a félelmetes pillanatokban, amikor nem kapott levegőt, és az 5 éves kisfia kiabált mellette, és azt kérdezgette, hogy jól van-e, Lindsay-nek az a tudat adott megnyugvást, hogy a gyerekei felkészültek az ehhez hasonló helyzetekre, és nem estek pánikba.
„Istenem, amikor elájulok, legalább tudni fogom, hogy a segítség már úton van a gyerekeim számára” – emlékezett vissza akkori gondolataira. „Ha nem élem túl, legalább ott lesz valaki a gyerekeim mellett, és nem kell órákig egyedül lenniük, amíg az apjuk hazaér.”
Lindsay azt mondja, hálás Istennek, hogy megóvta őt, és azt reméli, azzal, hogy megosztja a történetét, másokat is arra ösztönöz, hogy készítsék fel a gyerekeiket a vészhelyzetek kezelésére, hiszen ez az alapvető tudás életeket menthet.