Egy gazdag kereskedőnek volt 4 felesége. A kedvence az a nő volt, akit negyedikként vett feleségül, mindig elhalmozta ajándékokkal, arany ékszerekkel kényeztette, mindent megadott neki, vigyázott rá.
A harmadik feleségét is nagyon szerette, büszke volt rá, mindig dicsekedett vele a barátai előtt, de közben attól rettegett, hogy az asszony nehogy faképnél hagyja, és egy másik férfival megszökjön.
A második feleségét is szerette, aki nagyon figyelmes, türelmes volt, minden titkát megoszthatta vele. Bármilyen problémával is küzdött a kereskedő, kikérte az asszonya véleményét, mert ketten mindig kitalálták a megoldást.
Az első feleség nagyon lojális volt, mindig mindenben segített, hogy a vagyonukat gyarapíthassák, és közben a háztartást is vezette. Ennek ellenére a férfi nem szerette ezt a nőt, sokszor észre sem vette.
Egyik nap a kereskedő lebetegedett. Érezte, hogy már nincs sok hátra. Azt mondta: “Most négy feleség van mellettem, de mikor meghalok, teljesen egyedül leszek.”
Ezután odafordult a negyedik feleségéhez, majd azt mondta: “Téged szerettelek a legjobban, te kaptad a legszebb ajándékokat. Most, hogy haldoklom, velem tartasz a túlvilágra?”
“Szó sem lehet róla!” – jelentette ki azonnal a feleség, majd sarkon fordult, és otthagyta az urát.
A válasz mélyen szíven ütötte a kereskedőt.
Megkérdezte a harmadik feleségét is, de a nő így válaszolt: “Az élet annyira szép itt. Újra férjhez megyek majd, ha te meghalsz.” A kereskedő szíve még jobban összefacsarodott.
A második feleségét is megkérdezte. Az így felelt: “Nagyon sajnálom, kedves, de most nem segíthetek, csak annyit ígérhetek meg, hogy meglátogatom a sírod majd, viszek virágot a temetőbe.”
A férfi már sírt a csalódottságtól, mikor egy halk hangon valaki a következőket mondta: “Én veled tartok, bárhová is mégy!” Ezt az első felesége mondta.
“Téged kellett volna a legjobban szeretnem a világon!” – döbbent rá az igazságra a férfi.
Tanulság
Tulajdonképpen minden embernek élete során négy “felesége” van. A negyedik “feleség” a test: hiába adunk meg mindent neki, bárhogyan is vigyázzunk rá, nem tart örökké, mikor meghalunk, elhagy bennünket. A harmadik “feleség” a vagyonunkat jelképezi, ami ha meghalunk, másoké lesz. A második “feleség” a családot, barátokat jelképezi, akikkel bármilyen közeli kapcsolatban is álltunk, csak a sírunk mellett tudnak majd állni. Az első “feleség” pedig nem más, mint a lelkünk, amellyel sokszor nem foglalkozunk, mert inkább az anyagi javak érdekelnek. Pedig ez az egy dolog megy velünk a halálba, így talán érdemes lenne odafigyelni rá, hogy boldog legyen, hogy szeretve érezze magát.
