Korunk legfurcsább paradoxona, hogy az emberek mennyire képtelenek a kommunikációra. Legalábbis nem olyan módon, hogy az mindenki számára világos és nyitott legyen.
Ezt a kérdést veti fel Stephen Pinker professzor, hangsúlyozva, hogy a kommunikációs folyamat mechanizmusainak puszta ismerete és megértése nem elegendő ahhoz, hogy az hatékony és eredményes is legyen.
Elméletben minden egyszerűnek és világosnak tűnik. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a társadalmi, kulturális és gazdasági előítéleteket, amelyekkel – amint mondják – nyakig vagyunk.
Ez a paradoxon, amelyet Pinker „a tudás átkának” nevez, nagyon egyszerű: hajlamosak vagyunk saját beszédstílusunkat vagy dialektusunkat felhasználni elképzeléseink terjesztésére; a rendelkezésünkre álló fogalmakat és ismereteket osztjuk meg, szó szerint kivetítjük a saját álláspontunkat. Tudásunk olyan nyilvánvalónak tűnik számunkra, hogy meggyőződésünk, hogy mások is rendelkeznek vele.
Valójában a gondolatok kommunikálása és az igazság keresése integrált megközelítést igényel. A témát kevésbé összetett tömbökre kell osztani, így mindenki hozzájárulhat a beszélgetéshez. Végül is egyetlen ember soha nem rendelkezhet általános tudással mindenről, akármekkora is legyen az IQ szintje.
Ez a legfőbb nehézség: a modern oktatási rendszer, amely arra épül, hogy minden területnek megvannak a maga szakértői, azt sugallja, hogy egy ember teljes magabiztossággal ismerhet meg valamit, és racionalizálhatja az ismereteit. Ennek eredményeként az úgynevezett szakértők bonyolult fogalmakkal és összetett elgondolásokkal bombázhatják a hallgatóságukat, ami csak még több zavart okoz.
Tehát, hogy szabadulhatunk meg ettől az „átoktól”? Pinker professzor a következő módszereket kínálja:
1. Teszteld az átadott üzenetet
Mielőtt megpróbálnál másokat meggyőzni valamiről, előbb próbáld meggyőzni magadat.
Ha bármelyik állítás érthetetlen vagy elfogadhatatlan számodra, akkor azonnal meg fogod érteni, hogy gyenge a kapcsolat a felhozott évek között. A „beszéd” tesztelésének másik módja az, ha olyan közönségen próbáljuk ki, amelyik osztozik az elképzeléseinkben, és segíthet abban, hogy a lehető leghatékonyabban adjuk át azokat.
Egyébként a viktoriánus korszakban az írókat meghívták, hogy a közzététel előtt olvassák fel műveiket hétköznapi emberek előtt. Így biztosítható volt, hogy romantikus elképzeléseik mindenki számára érthetők és érdekesek lehetnek, függetlenül az emberek foglalkozásától.
2. Válogasd meg gondosan a szavaidat, amikor megpróbálsz közvetíteni egy gondolatot
Minél világosabban beszélsz, annál nagyobb eséllyel jársz sikerrel. Válogasd meg a szavaidat úgy, hogy azok világosak, érthetőek legyenek, és kifejezzék a lényeget. Hidd el, ez egyáltalán nem olyan nehéz.
3. Tarts szünetet
A másokkal való kapcsolatteremtés egyik bevált módja, ha beszéd közben meg tudsz állni, és időt hagysz arra, hogy átgondolhassák a hallottakat, amíg egyetértésre nem jutnak veled. Ne próbálj valakit túlságosan erőszakosan meggyőzni az igazadról, mert ezzel épp az ellenkezőjét éred el.
Erre nagyon egyszerű a magyarázat: minél idegesebb és dühösebb leszel, annál érthetetlenebbé válnak a magyarázataid és az álláspontod. Ennek eredményeként a célközönség végül teljesen összezavarodik.
4. Szerkessz többet
Ez az utolsó ajánlás, és egyben a hatékony kommunikáció alapköve. Ne siess azonnal közzétenni a gondolataidat, amint megfogalmaztad őket.
A jól szerkesztett tartalom átesett az ellenőrzés minden fokozatán. Végülis a javítások és kiegészítések olyan gyakorlatot jelentenek, amely segít kiszámítani az ötleted minden buktatóját.
A jó és hozzáértő szerkesztés hosszú távon nagy változást eredményezhet. Ez pedig azt jelenti, hogy meg fognak hallgatni. Meg fognak érteni. A gondolataid eljutnak mások szívéhez és elméjéhez.