Egy német újságírónő vállalta, hogy munkába áll egy eper termesztéssel foglalkozó farmon, a különböző nemzetiségű munkásokkal közé.
Regine, egy német újságírónő, rövid ideig idénymunkásként dolgozott egy eperfarmon Fischingenben, egy olyan gazdaságban, amely több kelet európai országból alkalmaz munkásokat az eper betakarítása során. Az újságírónő később elmondta, hogy mindez egy általa elvégzett társadalmi kísérlet volt, és arra a következtetésre jutott, hogy az ott tapasztalt munka sokkal nehezebb volt, mint amilyennek elképzelte, és „csak a Kelet-Európában megedzett emberek” tudják elvégezni.
Regine Ounas-Kräusel őszintén elmondta, hogy a kísérlet szükséges volt, mivel a járvány idején a korlátozások közvetlenül érintették őt magát is, jövedelme drasztikusan megcsappant, és az idénymunkával szerzett pénz nagyon jól jött számára.
„Szórakoztató volt a különböző típusú emberekkel folytatott munka. A paletta széles volt, szinte minden Kelet-Európai ország képviseltette magát. Reggel 7 órakor érkeztünk a munkahelyre, de voltak olyanok is, akik már 6:00 órakor elkezdték a munkát. Egy barátságos „Jó reggelt!”, egy rövid „Mit csinálsz?”, „Hogy vagy?” után, aztán megkérdeztem, hogy hol kellene dolgoznom ma. Cristina barátságosan útba igazított, bár eleinte szkeptikus volt velem kapcsolatban.” – mondta Regine a „Weiler Zeitung” lapnak tett nyilatkozatában.
Regine, április 23-án kezdett a farmon dolgozni, és az első napokban rendkívül nehéz volt a munka számára.
„Váltva dolgoztam: néha a lábamon állva, majd térdelve. Noha otthon rendszeresen kocogtam és tornáztam, ez a terepmunka nehéznek bizonyult számomra. Elismerem, hogy ezt a munkát csak tapasztalt és Kelet Európai viszonyok között edzett emberek tudják teljesíteni.” – mondta.
A Fischingenben lévő Weingartenhof farm, általában 18-20 idénymunkást foglalkoztat Kelet-Európából.
„A legtöbb nő és férfi alig beszél németül… Egy nő almával kínált meg a szünet alatt, és én megtanultam, hogyan kell köszönetet mondanom érte az ő anyanyelvén.” – tette hozzá az újságírónő.
Regina azt mondja, hogy a nyelvi akadályok ellenére sikerült kapcsolatot létesítenie a munkásokkal: „Cristináról például tudom, hogy 14 éve jár ide dolgozni. Egy másik nő a nagyszüleire hagyta a gyermekét, mialatt ő Németországban dolgozik. Mert a Kelet-Európai országokban van munka, de a fizetés nagyon alacsony.”
Amíg Regina, a kísérlet végeztével visszatért a szokásos tevékenységéhez, addig a kollégái még néhány hétig továbbra is a farmon maradtak.
