Sajnos sokszor hajlamosak vagyunk elhamarkodottan ítélkezni mások felett, pedig fikarcnyit sem értünk mindabból, amin az adott személy keresztülmegy, vagy amibe az adott személy keveredett. Ugyanez a fajta megbélyegzés szokta övezni azokat a személyeket, akik egy függőségben szenvedő emberrel kötik össze az életüket.
Minden ember életútja más és más éppen ezért sosem lehet pontosan tudni, hogy egy emberben mégis mi váltja ki a szerek, italok, játékok stb. iránti függőséget. Ahogyan azt sem érthetjük meg kívülállóként, hogy két embert mégis mi köthet össze a nehézségek, problémák ellenére.
Éppen ezért csak óvatosan a függők mellett élő emberek megcímkézésével, mert lehet, hogy épp azon fáradoznak nap mint nap, hogy a függőségben szenvedő párjaikat valahogy megszabadítsák a rossz démonoktól.
Természetesen, aki a függőség mellett dönt, az a saját felelősségére választ magának sorsot, de ők is megérdemelnek egy második esélyt, és ha a szabaduláshoz pont az kell, hogy egy szerető, odaadó társ tartsa bennük a lelket, akkor aki ezt a feladatot magára meri vállalni azt nem megbélyegezni, hanem tisztelni és megbecsülni kell.
Amelyik párkapcsolatban jelen van a függőség, az a kapcsolat sokkal több energiát igényel mindkét fél részéről. Nézzük csak a helyzetet a függőséggel küszködő személy párjának a szemszögéből. Mennyi kétely, mennyi kérdés, mennyi félelem nehezítheti nap mint nap az életét… Dönthetne úgy is, hogy sutba vág mindent és tovább áll egy normális élet reményében. Dönthetne úgy, hogy lemond arról a személyről, akiért egykoron mindenét képes lett volna odaadni. De valamiért mégsem lépi meg, hanem kitart.
Félreértés ne essék, persze minden hasonló kapcsolatban eljön az a pont, amikor végleg betelik a pohár, és ideje valóban tovább állni, de kívülállóként tényleg jogunk lenne egy függőségben szenvedő személy férjét, feleségét, barátját, barátnőjét, párját kioktatni és megbélyegezni?
Akik úgy döntenek, hogy minden viszontagság ellenére maradnak és segítenek a bajban lévőnek, sokkal erősebbek, mint bárki más.
Mindenki maga tudja, hogy hogyan is szeretné leélni az életét, és főleg hogy kivel, ezért ne nehezítsük meg ezeknek a kitartó embereknek az életét a kioktatásokkal. Hagyjuk, hogy ők döntsék el, hogy maradnak vagy tovább lépnek. Az biztos, hogy ezek az emberek nap mint nap átlag felett teljesítenek, és sokkal több fájdalommal kell megküzdeniük, de bizonyára okkal vállalják mindezt.
