Charles Dickens a házassága felbomlása előtti időszakban borzasztóan viselkedett a feleségével, negatív kritikáját róla úton-útfélen hangoztatta is.
A házaspár kezdetben boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban élt, 10 gyermekük született, azonban 1858 júniusára annyira megromlott a kapcsolatuk, hogy muszáj volt elválniuk. Még az ismerőseik közül is kevesen tudtak a válásról, sokan, mivel Dickens ezt terjesztette, azt gondolták, hogy a felesége hagyta ott őt.
Dickens igencsak rosszindulatúan beszélt a feleségéről, mindig azt mondta róla, hogy kövér, nem szerette, hogy túl sokat evett, és általában egészségtelen ételeket fogyasztott. Dickens szerint mindig csak a kanapén ült, és annyira buta volt, hogy nem volt, miről beszélgetni vele, nem figyelt eléggé a gyerekekre, és érzelmileg teljes mértékben kiszámíthatatlan volt. Állandóan féltékenykedett, és ok nélkül sírt mindenért.
Dickens ezt a véleményét egy nyilvános levélben tette közzé, így egész Nagy-Britannia tudhatta, hogy milyen nőt is vett ő feleségül.
Amikor Dickens ráunt megöregedett és elhízott feleségére viszonyt kezdett egy 19 éves hölggyel, Nelly Ternannal. Az író ekkor 46 éves volt. Az is egy érdekes adat, hogy a hálószobájukat egy téglafallal választotta el, annak érdekében, hogy gond nélkül folytathasson viszonyt.
Egyszer azonban az öregedő, kövér, igénytelen felesége megelégelte a dolgot, feltette a kalapját és elhagyta a férfit. Azonban továbbra sem volt boldog, hiszen Dickens a gyerekeitől is eltiltotta. Az író halála után egy kérése volt a feleségének, hogy publikálják azokat a leveleket, amiket fiatalon írtak egymásnak, hogy lássa a világ, egykoron milyen heves érzelmekkel rajongtak egymásért. Sajnos ez az egy kívánsága sem teljesült.