Ahhoz, hogy érzelmileg intelligensebb gyerekeket nevelhessenek, a szülőknek érzelmileg intelligens módon kell kommunikálniuk.
Dr. Julia DiGangi neuropszichológus, aki többek között a Harvard és a Columbia egyetemeken szerzett diplomát, olyan kommunikációs stílusokat tanít az embereknek, amelyek elősegítik a kötelékek kialakítását, valamint a függetlenség megalapozását – ez a két dolog ugyanis az egészséges kapcsolatok létfontosságú alapja.
A szakértő szerint ahhoz, hogy magas érzelmi intelligenciájú gyerekeket neveljünk, a következő 3 kifejezést soha nem szabad használnunk – és azt is elárulja, mit mondhatunk ezek helyett.
1. „Miért nem tudsz motiváltabb lenni?”
Az agy arra van beprogramozva, hogy olyan jól próbáljon teljesíteni, ahogy csak tud az adott körülmények között. Tehát amikor a gyerekek küszködnek, az nem azért van, mert nem akarnak jól teljesíteni, hanem mert egyszerűen nem tudnak – mondja a szakértő.
Más szóval, nem a motivációjukkal van a probléma, hanem valamiért nincs összhang a szülői elvárások és a gyerek képességei között.
Ebben az esetben az a megoldás, ha megpróbáljuk kideríteni, melyik az a pont, ahol a gyerek motivációja és a szülő elvárásai keresztezik egymást.
Tegyük fel, hogy a gyerek túl sok időt tölt videójátékokkal és túl keveset olvasással.
Ne azt kérdezd tőle, hogy miért nem hajlandó olvasni, inkább próbálkozz valami ilyesmivel: „Látom, hogy nagyon szereted a videójátékokat. Szeretném hallani, hogy mit szeretsz bennük annyira. Megosztanád velem?” Az ilyen nyílt kérdések ugyanis elindíthatnak egy beszélgetést.
2. „Miért nem hallgatsz rám?”
Ha nézeteltérésbe keveredsz egy látszólag akaratos gyerekkel, ahelyett, hogy megkérdeznéd, miért nem hallgat rád, fontold meg a kérdést, te vajon figyelembe vetted-e az ő nézőpontját.
Az érzelmileg intelligens szülők nem feltétlen engedelmességet várnak a gyerekeiktől, hanem igazi köteléket, kapcsolatot próbálnak kialakítani velük. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy a szüleik hajlandók meghallgatni az ő tapasztalataikat is.
A gyerekek agya autonómiára van beprogramozva, és arra, hogy a saját identitásuk alapján fedezzék fel a világot, nem pedig az alapján, amit a szüleik helyesnek gondolnak.
DiGangi beszámolt egy esetről, amikor olyan szülőkkel dolgozott együtt, akiknek a lánya szenzoros nehézségekkel küzdött. A szülőket nagyon dühítette, hogy a kislány nem volt hajlandó kiszállni az autóból, valahányszor elmentek az orvosi rendelőbe.
Amikor azonban végül megkérdezték tőle az okát, kiderült, hogy a gyereket zavarta az a zene, amit az orvosi rendelőben játszottak. Ezután már könnyű volt megoldást találni a problémára egy fülhallgatóval, de ehhez arra volt szükség, hogy a szülők a gyerek perspektívájából is szemügyre vegyék a kérdést.
3. „Nagyon tiszteletlen vagy”
A szülők gyakran a saját bizonytalanságukból indulnak ki, ezért elhamarkodott következtetéseket vonnak le gyerekük viselkedésével kapcsolatban.
A gyerekek érzései könnyen átragadnak ránk. Ha ők idegesek, mi is idegesek leszünk. Így amikor erős érzelmi kitörésekről van szó, természetes, hogy kontrollálni akarjuk a gyermekünk érzéseit azzal, hogy azt mondjuk neki, maradjon csendben, nyugodjon meg, vagy figyeljen jobban. Szülőként azonban nem az a feladatod, hogy irányítsd a gyermeked érzelmeit, hanem az, hogy megtanulj uralkodni a saját érzelmeid felett.
A szakértő mesélt például egy házaspárról, akik tiszteletlenséggel vádolták meg kamaszkorú gyereküket, mert nem hallgatott rájuk, amikor megkérték, hogy fejezze be a természettudomány házi feladatát. Egy nyugodtabb beszélgetés során azonban kiderült, hogy egyáltalán nem a tisztelet hiányáról, vagy dacról volt szó, a gyereknek egyszerűen csak nehézségei voltak az adott tantárgyban.
Az érzelmileg legintelligensebb megközelítés a szülő félelmére, hogy a gyereke esetleg nem tiszteli, ha konkrét, nem ítélkező kérdéseket tesz fel, és hajlandó valóban meghallgatni a gyerek válaszát.
Ez hangozhat például valahogy így: „Észrevettem, hogy gyengébb osztályzatot kaptál a legutóbbi természettudományos dolgozatodra. Hajlandó lennél beszélni róla? Szeretném hallani a tapasztalataidat.”
