Ha tetszik, ha nem, fejlődni sokszor csak szenvedés által képes az ember.
Abban a pillanatban, amikor nagyon fáj, biztosan nem fogsz arra gondolni, hogy milyen jó, mert egy jó kis leckét sikerült ma is megtanulnod. Akkor csak szenvedsz, és nem érted az egészet, hogy ez most miért pont veled történik. De utólag rá fogsz jönni, hogy mi volt a szenvedés értelme, sőt, lehet még hálás is leszel mindenért.
A könnyek hamar felszáradnak, azonban a fájó emlék még sokáig mély nyomot hagy, idővel azonban, minden a helyére kerül, és ha elég figyelmes vagy, rá fogsz jönni, hogy minden okkal történik az életedben. A fájó dolgok erősebbé, érzékenyebbé, őszintébbé, kedvesebbé tesznek.
Az élet mindig nevel, tanít és formál, így válsz egyre jobbá az évek során, csak hagyd, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy történniük kell.
Megtapasztalod a boldogságot és átérzed teljes szíveddel. Megtapasztalod a fájdalmat, és átérzed teljes szíveddel. Fájdalom nélkül nem létezik boldogság!
Azok az emberek, akik életükben már legalább egyszer szenvedtek, könnyebben megértik, hogy miért csapják be őket. Akik voltak már felhőtlenül boldogok, tudják, hogy milyen egy tökéletes kapcsolat. Azok, akik csalódtak már, tudják, hogyan kell értékelni mások érzéseit.
Azoktól, akik sok fájdalmat átéltek már az életben, igen sokat tanulhatunk: kitartást, boldogságot, hálát.
Aki mindig mosolyog, nem feltétlenül mindig boldog! Lehetséges, hogy a mosolya az utolsó maradványa egy múltbeli emléknek. Ha egy férfi megtalálja a békét egy nő mellett, és egy nő békében érzi magát egy férfi mellett, történetük boldogsággá fonódik egybe.
A fájdalom mindaddig jótékony hatású, amíg nem hagy maradandó nyomot a lélekben.
